|
VIRÁGÉNEK: a régebbi magyar költészet szerelmi-erotikus témájú lírai dala. Elnevezését a virágnyelv szimbolikája (a szeretett kedves virágnevekkel való illetése - violám, rózsám, virágom stb.) nyomán kapta. Két fő vállfaja a finoman udvarló modorú udvari virágénekek és a latrikánus költemények (pajkos éneknek is nevezett, a ledér vagy prostituált hölgyekkel átélt parázna kalandokat megverselő dalok és asszonycsúfolók). Magyarországon aXVIII. sz.-ig e dalokat irodalomalattinak tekintették; az egyházak erkölcstelennek bélyegezték, éneklésüket, lejegyzésüket és terjesztésüket tiltották. A fennmaradt szövegemlékek hiányosak. A XII. sz.-tól a magyar királyi udvarban feltehetően megfordultak a nyugati lovagi költészet vándordalnokai; Galeotto Marzio megemlíti, hogy Mátyás király asztalánál is énekeltek magyar nyelvű szerelmes éneket. A legkorábbi (1490 körüli) Soproni virágéneknek két sora maradt fenn:
Virág, tudjad, tüled el kell mennem,
És te íretted kell gyászba ölteznem.
|
