VAUDEVILLE: több francia műfaj megjelölésére szolgáló elnevezés. Eredete: a normandiai Val de Vire vidékén, a XV. sz.-ban keletkezett dalműfaj, amely a XVI. sz.-ban több irányban fejlődött. Párizsban a voix-de-ville (a város hangja) jelentés kapcsolódott hozzá. Az eredeti gúnydal nevével a XVIII. sz.-ban a francia vígoperát lezáró kördalt illették, amelyben a szereplők elbúcsúztak a közönségtől. Az ének egy-egy strófáját egyenként, a mű morális vagy humoros tanulságát összafoglaló refrént pedig együtt énekelték. E megoldást még Beaumarchais is átvette a Figaro házassága című művében. Mai értelemben a vaudeville: francia énekes bohózat vagy vígjáték.
A vaudeville dalformája már a XVII. sz. végén gyakran felbukkant a francia vásári színjátszás vidám, vegyes, rögtönzésszerű előadásaiban. A XVIII. sz.-tól így nevezték a vegyes műfajú (báb vagy némajátékkal, akrobatamutatványokkal megtűzdelt) komédiatípust, amelynek legnépszerűbb eleme az énekelt, kuplészerű betétdal volt. a vaudeville egyik változata a feliratos színjáték: a színészek némajátékát népi dallamokra írt, táblákon kifüggesztett szöveggel a közönség éneke kísért. A XIX. sz. elején szétvált a zeneileg igényesebb vígopera és vaudeville útja. Azóta a vaudeville: hétköznapi tárgyú, énekszámokkal tarkított bohózat.
