A magyar nemzet szent uralkodó dinasztiája Nimród ősapánktól Atilla nagykirályon át indult útjára, akit a Képes Krónika híradása szerint a 400. évben választottak királlyá, így őt tekintik a magyarok egyik legnagyobb királyának. A Turul nemzetség történetében három fejezetet különböztethetünk meg. Az első korszak Atilla uralkodásától indul, majd a Turul nemzetség elhagyja a Kárpát-medencét. A második szakasz Álmos és Árpád nagyfejedelemmel indul, akik visszavezetik a nemzetet Atilla örökébe. Ez a kor István koronázásáig tart, majd ezután következik a királyok kora, ami 1301-ig tart, II. András, az utolsó aranyágacska haláláig.
Atilla uralkodásáról krónikáinkban igen részletesen olvashatunk, Csabáról már kevesebbet és a Kárpát-hazán kívüli történetekről csak igen keveset, épp annyit, hogy a folytonosság meg ne szakadjon. A Képes Krónika szerint ez a korszak mintegy másfél évszázadot fog át, bár jelenlegi kronológiánkban ez négy és fél évszázadot tesz ki.
Álmos és fia, Árpád vezeti vissza Atilla királyságába a nemzetet, innentől ismét többet tudunk a Turul-dinasztiáról is, de érezhető, hogy ez a korszak is csak előkészítője a következőnek. Ez az idő is alig több egy évszázadnál.
István koronázásával indul a harmadik időszakasz, melyről ismét igen részletesen tudósítanak krónikáink, okleveleink és népünk emlékezete is. Ebben a három évszázadban a Turul nemzetség fiai és leányai a nemzetet megerősítették és Európának méltó példát adtak az emberi erényekről, bátorságról, tisztességről, hazaszeretetről és a Krisztusi szeretetről.
A Turul dinasztia férfi ágának hervadása után női ágról származó uralkodók következtek. Hatalmuk és bölcsességük néha elérte még elődeikét, de sokszor hanyatlott volna alá az ország, ha nincs első szent királyunk Szent Koronája, és a személye iránt élő tisztelet és szeretet. Ez a korszak az Igazságos Mátyás király, a második Atilla halálával zárult le.
Egy rövid idővel ennek utána a Héják (Hasburg - Habsburg) dinasztiája vette át az uralmat az ország felett és az ország királyai a nemzet ellen fordultak, mert szívükben idegenek voltak és csak a saját javukat keresték. Az ő bukásukkal még sötétebb idők jöttek, melyekben csak a Szent Korona fénye lehet a magyar nemzet menedéke. De jelen pillanatban a Turul nemzetség korán kívül ezekkel most nem kívánunk foglalkozni.
A nemzetség fájának megrajzolásakor Dümmerth Dezső – Az Árpádok nyomában című művét vettem alapul, de a magyar krónikás hagyomány és népi emlékezet, valamint más szerzők munkái nyomán módosítottuk a rajzot. A nemzetség minden tagjáról igyekszünk bővebb tudást nyújtani, ezek a „névjegyre” kattintva válnak láthatóvá. Ez azonban nem csak szigorúan a történelmi adatokra szorítkozik, hanem egy krónikás jellegű, számos érdekességet tartalmazó képet próbálunk felrajzolni, ebben pedig fő támaszunk a Képes Krónika. A Turul-nemzetségről szóló tudásunkért köszönettel tartozunk Szántai Lajosnak és Pap Gábornak, s mindazoknak, akik még őrzik ősi királyaink szent emlékét..
