|
Édesatyja a Turul nemzetségből származó II. András magyar király (1205 - 1235), édesanyja Meráni Gertrúd. Négy éves korában eljegyezték Hermann thüringiai tartományi gróf Hermann nevű fiával, ezért Erzsébetet Warburgba vitték és ott is nevelkedett. Az ifjú Hermann hirtelen meghalt 1216-ban, ekkor Erzsébetet el akarták távolítani az udvarból. A tartománygróf másodszülött fiával, Lajossal jegyezte el újra, ez a vőlegény azonban a lovagköltők verseinél valójában jobban szerette a lovaglást.
A fényes menyegzőt 1221-ben tartották, egyesek szerint a pesti plébánián, a mai belvárosi templom akkori épületében.
Lajos megértéssel fogadta Erzsébet élénk temperamentumát, bőkezű adakozását a szegényeknek, éhezőknek és rászorultaknak, böjtjeit, hosszú imádságait és önmegtagadásait is. Jóindulatának és adományozó készségének bizonyítéka, hogy Szent Erzsébet Gothában a Szent Lázár Lovagrendnek leprakórházat alapított.
Három gyermekük született: Hermann 1223-ban, Zsófia 1224-ben és Gertrúd 1225-ben, ő később premontrei kanonoknő lett.
1227-ben Erzsébet férje Lajos, II. Frigyes szentföldi keresztes háborújába indult, de Otrantóban, még az év szeptember 11-én meghalt pestisjárványban.
Férje halála után a wartburgi várban férje rokonai meglehetős ellenszenvvel bántak Erzsébettel, ekkor történhetett a rózsacsoda is, amely szerint a szegényeknek elrejtett kenyér a köpenyében rózsákká változott. Gyermekeivel el kellett menekülnie Warburgból Eisenachba, ahol azonban csak istállóban húzhatta meg magát. Utóbb a kitzingeni apácakolostorba fogadták be, mígnem Egbert bambergi püspök a pottensteini várban biztosított neki szállást, sőt II. Frigyes meg akarta kérni a kezét.
Férjének a Szentföldről visszatért lovagtársai ezután elérték, hogy Erzsébet visszatérhetett Wartburgba. Gyóntatója Marburgi Konrád lett, s úgy látszik, hogy az ő unszolására költözött végül is Marburgba, ahol Marburgi Konrád, Németország inquisitora kegyetlen aszkézisre és ostorozásra kényszerítette. Ez az aszkézis aláásta egészségét és megbetegedve 1231. november 17-én elhunyt.
Marburgi sírjánál rövid időn belül 58 csodát jegyeztek fel, ezért IX. Gergely pápa hamarosan megindította a szentté avatási eljárást és már 1235. május 26-án kibocsátott Glorius in majestate kezdetű bullájával, még édesapja, II. András király életében szentté is avatta Erzsébetet.
|
