|
Tragédia (gör.): szomorújáték, főkép pedig hősi szomorújáték, megkülönböztetésül az u. n. polgári szomorújátéktól. A tragédia többnyire a társadalmi élet csúcsait választja ki színhelyül, hogy a sors villámcsapásait annál föltünőbbeké tegye. Királyok, hősők, nevezetes események a tárgyai. Az ókorban a T. hősei koturnuson jártak, ami által is jelképezték, hogy a mindennapiságon jóval felül állnak. A T. belső rokonságban van az eposszal, amelyből meséi nagy részét is merítette. Az újkorban leginkább nagy világtörténeti események teszik a T. anyagát. De már az ókorban is Aischylos a görögök világharcait a persákkal drámai keretbe fűzte. A T. iránya: a nagy emberek küzdését a sorssal, diadalukat vagy bukásukat, megtisztulásukat és a nemezis uralmát bemutatni. Azáltal, hogy a sors hatalmát a nagyok fölött tünteti fel, mindnyájunkat megvigasztal, könnyek és rettegés közt megjavít. A görögök egyszerű és szövevényes, jellemrajzoló és szenvedélyes, fájdalmat keltő T.-kat különböztettek meg. Ami a szervezetét illeti, l. Dráma és Tragikum.
|
