|
SZIMBOLIZMUS: a múlt század második felében Franciaországban kialakult költői irányzat - kiáltványát Moréas fogalmazta meg 1886-ban - első nagy mestere Baudelaire volt, aki utolérhetetlenül alkalmazta költészetében a szinesztéziát - Rimbaud és Verlaine által képviselt szárnyában legtöbbször a tudattalan nyomult a tudat helyébe, míg Mallarmé intellektuálisabb volt, tudatosan építette szimbólumait, melyeket az egész szimbolizmus főleg a görög mondavilágból és a középkori legendákból merített - a szimbolisták fő törekvése az, hogy a valóságot a megértetés helyett egy-egy lelkiállapoton keresztül mintegy megéreztessék. Ennek elérésére a szimbólumokkal élnek, sőt egész rendszert alkotnak, s ezáltal kiterjesztik a költői lehetőségek körét. A szavaknak általában nem a fogalmi jelentése fontos számukra, hanem mindaz az érzés, hangulat, sejtelem, amit, éppen a bonyolult asszociációk révén, felébresztenek. Ezenkívül kiaknázzák a nyelv zenei elemeit is.
|
