|
Rokokó: (franc. rococo, mely vagy roc szóból [szikla], vagy rocaille-ból [kagyló] ered), az a sajátos művészet, amely a XVIII. sz.-ban különösen Franciaországban XV. Lajos alatt és Németországban dívott. A R. a barok ízlést váltotta föl.
ROKOKÓ: a kései barokk-kal és a klasszicizmussal együtt jelentkező európai stílusirányzat a 18- században - a még jólétben élő és kifinomult ízlésű arisztokrata réteg életstílusát fejezte ki - szépirodalma naiv és bájos témákat dolgozott fel dekoratív, stilizált, játékos formában. A szó jelentése utal a stílus fontos elemére, a kacskaringósan futó csigavonalakra; kedveli a cikornyás formákat, mesterkélten idilli hangulatot teremt. A rokokón a francia művészettörténészek az ancienne régime kultúráját is értik; az udvarban és a fővárosban élő arisztokrácia egyre üresebb életét, gátlástalan szórakozás és gyönyörigényét a kacér játékosságot, a túlfinomult erotikát. Elsősorban az építészetben és az iparművészetben jelent meg.
|
