|
REALIZMUS: A latin reális - valóságos - szóból. Valószerűségre törekvés, a valóságot átfogóan ábrázo¬ló művészi és írói magatartás illetve stílusirányzat. A dolgokat, embereket, helyzeteket, sorsokat és konfliktusokat a való élethez hasonlóan ábrázolja. A stílus a mondandót szolgálja, nem szakad el a beszélt nyelvtől, legfeljebb a szereplők jellemzése vagy a történelmi hangulat érzékeltetése kedvéért. A szerzői képzelőerő nem arra irányul, hogy elrugaszkodjék a valóságtól, hanem hogy minél sokrétűbben felidézze azt. A XIX. században kibontakozó realista irodalom típusokat teremt, akik egyéniek és különösek, mégis általános emberi tulajdonságokat, lelki, jellembeli minőségeket hordoznak vágyaikban, tetteikben és összeütközéseikben. A nyers valóságot ábrázoló naturalizmus¬sal szemben a dolgok lényegi tulajdonságait sűrítve jeleníti meg. Néhány kiemelkedő realista író a regény és a novella műfajában: a francia Stendhal, Balzac, Flaubert; az angol Dickens és Thackeray; az orosz Gogol, Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Csehov; a német Thomas Mann; az osztrák Musil; az amerikai Hemingway, John Steinbeck. Nálunk Eötvös József, Kemény Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Kodolányi János, Németh László a realista elbeszélés klasszikusa.
|
