|
PRERAFFAELITÁK: fiatal angol festők és irodalmárok egyesülése, amelvet 1848-ban W. H. Hunt, J. K. Milláin és I. J. Rossetti alapított. Koruk merev akademizmusával szemben a preraffaelita festők a Raffaello előtti olasz mesterek őszinteségét, tisztaságát és egyszerűségét eszményítették. Minden későbbi festészetet elvetettek, kivéve az 1810 körül Rómában letelepedő osztrák és német ,,nazarenus" festőkét, akiknek romantikus, misztikus, de ugyanakkor aprólékosan valósághű művészete erősen hatott rájuk. A preraffaeliták a művészet és az erkölcs között szoros összefüggést feltételeztek, s gyakran fordultak ,,felemelő" témákhoz. A tartalom fontosságát vallották: szerintük a művészetnek mindig mondania kell valamit, s olyan erőteljesen, ahogyan csak lehetséges. A preraffaelita költészetet a szándékolt egyszerűség jellemzi, a vizuális és hangzási érzékletességre való törekvés, az archaizálás, valamint a dekorativitás igénye. A versek gyakori témája az ősz, a hanyatlás, a halál s jellemző a vallásos nyelvezet használata.
|
