|
MŰVÉSZETTÖRTÉNET: A művészettörténet a társadalomtudomány egyik ága. Az építészet, a képző- és iparművészet fejlődésével foglalkozik. A fejlődés és a történelmi-társadalmi tények közötti összefüggésekkel, művészettörténeti jelenségek esztétikai értékelésével, az alkotók életrajzával, a művészi szervezetek tanulmányozásával foglalkozik.
a rajzoló művészetek fejlődése történetének tudományos ismertetése. A M. éppen ugy, mint az irodalomtörténet csak az ujabb időben fejlődött tudománnyá. A görög és a római irók műveiben előforduló számos megjegyzés azt bizonyítja, hogy a görögök a művészettel irodalmilag is foglalkoztak, hogy a művészetnek volt kritikai és szakirodalma, az előbbi a közönségnek az utóbbi a művészeknek szólott. Azonkivül az irókban több bizonyítékát találjuk annak, ahogy a művészet fejlődésének története iránti s érdeklődtek. A művészeti feltalálásokról szóló adomák ellenben azt bizonyítják, hogy a görögök hiusága a művészet kezdetének dicsőségét más népektől elvitatni akarta. Az adomák után itélve, a görögöknek igen csekély történeti érzékük volt. Minthogy azonban a művészeti irodalmuk egészen elveszett, határozott itéletet e tekintetben nem alkothatunk. NEm szabad azonban felednünk, hogy Pausanias a görög művészet történetének legfőbb forrásául szolgáló művében (Görögország útleirása) a görög művészet történetének legfőbb forrásául szolgáló művében (Görögország útleirása) a görög szobrokat többször összehasonlítja az egyiptomi szobrokkal. Ha tekintetbe vesszük, hogy Pausanias nem művészeti iró, eme megjegyzései ellensúlyozzák az adomák képtelenségeit. A középkori irók ismertetnek egyes művészeti alkotásokat, különösen építményeket, a művészet fejlődésének történetét azonban figyelmen kivül hagyják.
A M. a XV. sz.-ban, az ókori emlékek tanulmányozásával kezdődött, ami különösen a római építmények fölméréséből állott, majd hozzá járult a latin irók, jelesül Vitruvius könyvének, s Plinius adatainak fejtegetése. Az újabb művészet történetének alapját Giorgio Vasari építész és festő vető meg Vite dei piu eccellenti pittori, architetti e scultori italiani de Cimabue sino az tempi nostri című életrajzi nagy munkájával, mely Firenzében 1550. került ki sajtó alól. Utána következett Carel van Mander németalföldi festőnek Schilderboeck (Festők könyve) c. munkája, mely Haarlemben 1604. és A. Houbraeken Groote Schouburgh c. műve, mely Amsterdamban 1718. jelent meg. Ide tartozik még Joachim Gandrart könyve: Deutsche Akademie der Bau-, Bildhauer- u. Malerkunst, megjelent Nürnbergben 1675-79.
A tudományos M.-i kutatás azonban leginkább az ókorra szorítkozott, sőt annak tanulmányozása a XVII. sz. végén nagy lendületet vett. Ekkor jelent meg Bernard de Montfaucon L"antiquité expliquée et reprosentée en figures c. 15 kötetes, rézmetszetekkel illusztrált munkája, továbbá Caylus grófnak szintén az ókori művészettel foglalkozó iratai. Németországban a XVIII. sz. közepén Joh. Friedr. Christ és J. M. Gesner tanulmányozták az ókori művészetet. Nemsokára feltünt Joh. Joachim Winckelmann, aki a görögök művészetéről irt munkájával megveté alapját a klasszikai művészet tudományos történetének. Mellette méltó helyet foglal el, sőt tárgyilagosabb fölfogásánál fogva egyben és másban fölé emelkedik Quatremere de Quincy, akinek Le Jupiter Olympien c. nagy műve azonban már a XIX. sz. elejére esik. A németek közül kiváló úttörő még Chr. G. Heyne. E tanulmányokat nagyban elősegítették a XVIII. sz. végében Pompejiban és Herculanumban eszközölt ásatások, továbbá a görög földön Stuart és Rewett angol kutatók által megkezdett tanulmányok, nemkülönben Elgin lord, aki az athéni Parthenonról leszedett szobrászati műveket Londonba szállította, I. Lajos bajor király, aki megvásárolta az eginai Athena-templom oromfaláról való szoborcsoportokat. Hozzájárult, hogy a németek 1828. megalapították az archeologiai intézetet. Ez időtől fogva az Ókori művészet történetének tudományos művelésében a németek jártak elül. Ugyanaz időtájban I. Napoleon egyiptomi hadjárata a kutatók figyelmét az egyiptomi művészetre irányította. E téren kivált a franciák tüntek ki és tulajdonképen megalapítóivá lettek az egyptologiának, hona néhány angol és német kutató is kivált e térem. Elő-Ázsia ókori nagy birodalmainak, Babiloniána, Assziriának, Persiának művészetét a franciák és az angolok egymással versenyezve kutatták föl és tanulmányozták.
Az ó-keresztény művészet történetét tudományosan csakis a XIX. sz. közepén kezdték művelni. A. M. ez ágának tudományos megalapítója Giovanni de Rossi, aki a római katakombákat kutatta föl. Az ó-keresztény művészettel egykoru bizánci művészet történetét még késő
|
