Land art – angol kifejezés, jelentése “tájművészet”. Kortárs művészeti irányzat, amely témáját és eszközeit a tájból meríti.
A land art-nak és EARTH ART-nak egyaránt nevezett nemzetközi művészeti mozgalom (az előbbi tájművészetet, az utóbbi pedig földművészetet jelent) a hatvanas évek derekán alakult ki, elsősorban a MINIMAL ART-ból, de szoros szellemi kapcsolatot tartva a konceptuális művészettel (CONCEPTUAL ART). Lényege, hogy a művészek a hagyományos szobrászati anyagok és módszerek alkalmazása helyett magán a természeten hajtanak végre különféle változtatásokat. E művészeti tendencia kezdete abban jelölhető ki, hogy egyes alkotók nagy mennyiségű földet, követ vagy homokot hordtak a galériába (Walter de Maria például egy alkalommal nem kevesebb mint 500 köbméter földet "állított ki"). Később egyes művészek kivonultak a kiállítási termekből, és a művészeti tevékenységet kiterjesztették a valóságos térbe, a tájba, valamivel ritkábban pedig a városi környezetbe. Hatalmas jeleket fúrtak vagy építettek fel az emberi civilizációtól rendszerint távol eső vidékeken: több hónapi kemény munkával készült el Robert Morris Obszevatórium című hetven méter széles mesterséges dombja; 240 000 tonna követ és földet kellet megmozgatni a nevadai sivatagban, hogy megvalósulhasson Michael Heizer Kétszeres negatív című műve; Valter de Marfia ugyanott egy mérföldnyi hosszúságú vonalat húzott; Robert Smithson pedig az utahi Nagy Sós Tavat egy 450 méter hosszú és 49 méter átmérőjű spirállal "dekoráltatta" ki. (Az utóbbi érdekessége, hogy a tó vízszintje időközben annyit emelkedett, hogy a spirál többé nem látszik.)
