|
Hétboldogasszony - KIsboldogasszony
A Kárpát-medence területén - főleg a Dunántúlon - kőkortól évezredeken át élő őslakosság a régészeti emlékek szerint anyaistenhívő volt. Ennek a kultusznak a női termékenységszobrai anyaistenszobrokká alakultak át több tucat régészeti feltárásból kerültek elő szerte a Kárpát-medencéből i.e 5000-től kezdve. Fontos megfigyelés, hogy ezek az anyaistenszobrok érdekes módon leggyakrabban azokon a helyeken kerültek elő, amelyek a mai napig is jelentős Mária-kegyhelyek vannak, pl. Andocs. Ennek oka az lehet, hogy a kereszténység terjedésével párhuzamosan a korábbi pogány kultuszokat és szokásokat Európa-szerte fenntartották és azoknak keresztény értelmet adott a keresztény egyház. A magyar néphit szerint sem azonos Boldogasszony Szűz Máriával. Csak a keresztény egyház törekedett a Boldogasszony és Szűz Mária személyének egyesítésére. A Boldogasszony az ősi asszonyistenség neve, melyet Szent Gellért püspök tanácsára aztán a keresztény térítők Szűz Máriára alkalmaztak. Szent Gellért legendája szerint
„És az ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák”.
Ennek észrevétele Kálmány Lajostól származik először, aki a 19. század végén Szeged környéki gyűjtése és a Mária-ünnepek elnevezései alapján arra a következtetésre jutott, hogy Boldogasszony a magyar ősvallás istenasszonya lehetett. Egyik erős érve a Boldogasszony ágya kifejezés volt, melyet a gyermekágyas asszony fekvőhelyére használtak.Ezt az elméletet tette magáévá később Bálint Sándor néprajzkutató és Dömötör Tekla néprajztudós is
A múlt század második felében járta a szeged–környéki tanyavilágot Kálmány Lajos katolikus plébános. Észrevette volt, hogy hívei a szentek tiszteletéhez nem keresztény elemeket vegyítenek és feltette, hogy ezek a kereszténység előtti ősvallás maradványai. Kálmány adatgyűjtésének eredménye mitológiairodalmunk egyik legértékesebb tanulmánya: „Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya”. Ebben elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten „hét” Boldogasszonyt tisztel, akik között legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasszonyt. Ennek leányai a többi Boldogasszonyok (szülő, fájdalmas, gyertyaszentelő, sarlós, segítő, havi), akik közül legfiatalabb a szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja a kereszténység legnagyobb szentjével, Máriával, míg a Nagyboldogasszonynak Szent Annát tudják. Jóllehet a keresztény hittan erről nem szól, a nép keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk. A Nagyboldogasszony égiteste a hold színe az ezüst napja a kedd.
„Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb öregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára. Mint Szegeden értesültem erről, az áldozat elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.” (Adatszolgáltatóm Sánta Katalin (50 éves) 1928–ban.)
A feltűnő és különleges egyezések közé tartozik a Boldogasszonyokkal kapcsolatban makacsul emlegetett hetes szám, melyhez a szegedi nép a közelmúltban is ragaszkodott. Nehéz véletlen egyezésnek tartani azt, hogy ékírásos szövegek szerint Baú Ninurtának hét lánya szült, ezek mind bőséget árasztó isteni jótevők.
A magyar hagyomány Nagyboldogasszonyának legifjabb és szűz lánya a Kisasszony vagy Kisboldogasszony akinek azonban nem születik gyermeke ellenben Szűz Máriával. Maga a Nagyboldogasszony azonban nem a szüzesség, hanem a szaporodás pártfogója. Kitűnik ez egyik sok változatban ismert népi játékunkból. Leányai körültáncolják a földi anya megszemélyesítőjét, aki pöröl a körön kívül járó Boldogasszonnyal.
– Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?
– Azt kerülöm, azt fordulom, lányod kéretem, lányodat kéretem!
– Nincsen nékem olyan lányom, ki eladó volna.
– Ó ne tagadd, ne tagadd el!... – mondja a Boldogasszony, aki e szimbolikus táncban egyenként viszi el a földi anya lányait, a maga gyönyörűséges szolgálatára.
Archaikus népi imádságokban, ráolvasásokban, ünnepnevekben gyakori Mária helyett az ünnepélyesebb Boldogasszony kifejezés használata. A Himnusz megírása előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk kezdetű, ének volt.
A nevet tartalmazzák többek között a következő Mária-ünnepek:
Gyertyaszentelő / Tűzszentelő Boldogasszony (február 2.)
Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.)
Sarlós Boldogasszony (Magyarországon július 2.)
Angyalos Boldogasszony[forrás?] (augusztus 2.)
Havas Boldogasszony (augusztus 5.)
Nagyboldogasszony (augusztus 15.)
Kisboldogasszony (szeptember 8.)
A népi kalendáriumban január hónap Boldogasszony hava néven ismert. Ez két ünnepnek köszönhető, melyek az összetett tartalmú (ma Mária Isten anyja néven ismert) január 1. és Szűz Mária eljegyzésének ünnepe, január 23
|
