|
ELÉGIA: időmértékes disztichonban írt epikus-lírai műfaj - az elégikusság domináns jegyeit magán viselő költemény. Az elégia panaszdal. Az emberi lélek bánatát a költő a vers erejével fejezi ki - boldogtalanságát, sóvárgását, megnyugvó keserűségét adja tudtunkra. Az ókorban, a görögségnél minden disztichonban , azaz hexameterben és pentameterben írott rövidebb terjedelmű lírai verset elégiának neveztek, mert a hat lábból álló daktilus és a hiányos ötlábú versmérték elegye a görög fülnek azt a nyugodt, rezignált és bánatos hangzást adta, ami az elégiának sajátja. Az elégia meghatározása sokat változott az évezredek alatt. Méghozzá aszerint, hogy a panasz milyen emberi és közösségi tartalmakat szólaltatott meg. Mit sirat a költő, és milyen eszmények nevében. Eszerint az elégián belül megkülönböztetünk jeremiádot - mely rendszerint egy nemzet sorsán kesereg:
|
