|
Conceptual art: A ~ (konceptuális művészet, vagyis fogalmi, gondolati művészet) a 60-as évek közepe táján kialakuló nemzetközi tendencia, mely szakít a művészi kommunikáció hagyományos tárgyias formáival, és a gondolati tényezőt helyezi előtérbe. A ~ elnevezést egy 1967-ben írt cikke alapján Sol LeWittnek szokás tulajdonítani, azonban Henry Flynt szövegeiben egy hasonló terminus, a concept art (konceptművészet) már 1961-ben fölbukkan, mi több, Adrian Stokes egyik 1957. évi írásában is találkozhatunk vele. Mindenesetre a concept art és a ~ eredetileg nem egészen ugyanazt jelenti. A Fluxus-csoporthoz tartozó Flynt szerint az előbbi "mindenekelőtt olyan művészet, melynek anyagát fogalmak képezik, mint például a zenéét a hangok", az utóbbiban pedig Joseph Kosuth, a mozgalom vezéregyénisége 1965-től olyan művészetet lát, mely a művészet fogalmával (fogalmilag) foglalkozik. Az eltérés jelentős: Flyntnál a fogalom eszköz, Kosuthnál pedig cél. A szakirodalom gyakran mégis azonosítja a kettőt, sőt jelentésüket is alaposan kibővíti. Olyannyira, hogy egyes szerzők konceptnek vagy konceptuális művészetnek nevezik mindazokat a tendenciákat, melyek túllépnek a táblakép és a szobor hagyományos keretein.A szűkebb, kosuthi értelemben vett ~ tisztán formalista, analitikus vallomás a művészetről (az alapul vett analitikus filozófia mintájára vezette be Terry Atkinson 1970-ben az analytical art, vagyis az analitikus művészet elnevezést). Azok az alkotók, akik ebbe az irányzatba tartoznak, tagadnak minden referenciális kapcsolatot a látható, tapintható "valósággal", semmit sem kívánnak közölni a világról, hanem – elsősorban a modern nyelvfilozófiától indíttatva – tevékenységüket a művészeti nyelv, a művészetfogalom és különféle kontextuális kérdések vizsgálatára szűkítik. Renato Barilli olasz művészettörténész ezt nevezi tautologikus konceptualizmusnak, megkülönböztetve a tágabb értelemben vett, úgynevezett "misztikus konceptualizmustól", melybe már többek között a ~ is beletartozhat. A tágabb értelemben vett konceptuális művészet alapvető vonásai a következők: a kivitelezés módjánál sokkal fontosabb maga a gondolat vagy ötlet (Jack Brunham szerint például e művészet ideális közvetítője a telepátia lenne), a festés és szobrászkodás korábbi (valamint későbbi) egyeduralmát új médiumok vették át (fotó, film, xerox, vázlat), a művészet szerves részévé vált a racionális tevékenység, fellazult a művész és a kritikus közötti határ (a művész gyakran saját munkájának tolmácsolója lett), gyakorivá vált a csoportmunka stb.Az irányzat közvetlen előzménye a » minimal art, gyakori hivatkozási alapja Marcel Duchamp művészete, Ad Reinhardt szövegei, Yves Klein, Piero Manzoni és Jasper Johns tevékenysége – csupa olyan művészek, akik valamilyen módon felvetették a művészet státusának ontológiai kérdését.A tágabb értelemben vett konceptuális művészet szinonimái közül a következőket érdemes kiemelni: idea art, illetve német nyelvterületen az ideenkunst (mindkettő idea-, eszme- vagy ötletművészetet jelent) és project art (tervművészet) – abban az értelemben, hogy elég, ha a művész munkájának csak a tervét, ötletének vázlatát nyújtja.A mozgalom legjelentősebb képviselői: Joseph Kosuth, Mel Bochner, Lawrence Weiner, Douglas Huebler, On Kaware, Victor Burgin, Terry Atkinson, Ian Burn, Mel Ramsden, Ken Friedman, a magyar alkotók közül pedig mindenekelőtt Attalai Gábor, Erdély Miklós, Szentjóby Tamás és Tóth Endre nevét kell kiemelnünk.
|
