|
Boldogasszony ágya
Az az ágy, amelyben a gyermekágyas asszony és többnyire újszülöttje tartózkodik ebben az időszakban. – 2. A → szülést követő néhány hetes időtartam. A gyermekágyas asszony és az → újszülött ellátása és védelme hagyományos → szokásokon, → hiedelmeken, → mágikus eljárásokon át valósult meg. A gyermekágy időtartama változó volt. Általában egy hét múlva felkeltek az ágyból, de a házból nem mehettek ki az avatásig (→ asszonyavatás), amely legkorábban egy hét után, többnyire két vagy három hét múlva történt. A gyermekágyat a bába készítette el tiszta szalmából, lepedővel leborítva, s ahol szokásos volt, az ágy fölé rudak segítségével lepedőt erősítettek fel, mely erre a célra készült (boldogasszony ágya, sátor, galiba). – Az anyát és gyermekét egyaránt féltették → rontástól, → szemveréstől, az anyát az anyatej elapadásától, a csecsemőt az elváltástól (→ váltott gyerek). Ezért az ágyba különböző → mágikus tárgyakat helyeztek el rontáselhárító (→ rontás elhárítása) célzattal, lepedőbe kötve vagy az ágy alá. Ilyenek pl.: → fokhagyma, → só, kés, tű, seprű, balta, sarló, → szenteltvíz, tömjén, gyertya, olvasó stb. A szülés után a bába kísérte a gyermekágyast az ágyba, megkérdezve tőle: „Hová mégy?” – „a boldogasszony ágyába” volt a felelet (Göcsej, Szeged vidéke). Az avatás alatt egyes vidékeken szétszedték a gyermekágyat, a szalmát vagy megégették, vagy az istállóba vitték, a gyermeket ilyenkor szokták áttem a bölcsőbe. Másutt csak megújították az ágyat friss szalmával és lepedővel. A gyermekágyas asszony viselkedését a tisztátalanságával és gyengeségével összefüggő tilalmak (→ tilalom) és → előírások szabályozták az ágyban és különösen az ágyból kilépve. Környezetéből csak rokon és a koma mehetett a közelébe. Nem főzhetett-süthetett, nem nyúlhatott → kenyérhez. Nem merhetett vizet a kútból, mert elromolna a kút vize; sok helyen az eresz alól sem mehetett ki, mert elverné a jég a határt. A gyermekágyas asszony ellátásáról elsősorban a komaasszonya (→ komaság) vagy komaasszonyai gondoskodtak egy hétig. A rokonok is vittek élelmet, országszerte különböző alkalmatosságokban (komakosár, komavéka, komatál, komaszilke, komacsésze). Ezekben ételt és italt (levest, baromfihúst, kalácsféléket, bort, pálinkát) helyeztek el szépen elrendezve és feldíszítve s erre a célra tartogatott kendővel letakarva. A komaasszonyt étellel, itallal kínálták; vagy néhol az volt a szokás, hogy megkóstolja, amit hozott, hogy az anya jobb étvággyal fogyassza (pl. Sárköz), vagy a gyermekágyasnak a komaasszony jelenlétében kellett elfogyasztania az ételeket (pl. Hajdú m.). A hozott ételekkel az egész családot ellátták. Volt, ahol hagyományos rendje alakult ki a naponta vitt ételeknek-italoknak. – A gyermekágyi betegségek közül a gyermekágyi folyást mérgezőnek tartották (állat megdöglik tőle, fa kiszárad stb.); az ezzel fertőzött tárgyakat elégették vagy folyóba dobták. A gyermekágyas vizelési nehézségén fürdőkkel (→ fürdés), gőzöléssel, borogatással próbáltak segíteni, növényi főzeteket, teákat, fűszerezett pálinkát itattak vele. A tejláz fő gyógyszere a pálinka volt ezerjófűvel és a forralt bor. Alkalmaztak izzasztást teákkal, borogatást, gőzölést, kenést, az emlők kiszopását, kifejését stb. Kísérleteztek → ráolvasással, → imával, → mágikus tárgyakkal vagy mágikus eljárásokkal. A gyermekágyas tisztálkodására vonatkozó hagyományok eltérőek voltak. Pl. Mezőtúron a gyermekágyas naponta kétszer fürdött, Heves m.-ben minden harmadik nap, Abaúj m.-ben fiú után hat hétre, lány után nyolc hétre fürödtek először.
Boldogasszony ágya: az újszülött gyermek édesanyjának ágya a nép nyelvén
|
