|
Bizánci művészet: A Kr. utáni IV. századtól kezdve a keleti római birodalomban leginkább görög-római és az ó-kor keleti népeinek művészetétől kölcsönzött elemek találkozásából fejlődött keresztény művészet Bizánctól, a kelet-római birodalom székes városától bizánci művészetnek neveztetik. Az elnevezés találó, amennyiben a később Konstantin császárnak nevére nevezett Bizánc volt a középpontja annak a tevékenységnek, melyből e sajátos jellemü, uj művészeti irány keletkezett. Konstantin császár, hogy az uj székes várost egyenlővé tegye Rómával, nagyszerü templomokat, palotákat és egyéb nyilvános épületeket emelt, Hellas városaiból a klasszikus görög művészet, kivált a szobrászat emlékeit, melyeket a hódító rómaiak egykor megkiméltek, B.-ba szállította és azokkal diszíté annak tereit és utcáit. Ugyanez időben KisÁzsiában és Sziriában fokozott mértékben tovább folyt az építészeti tevékenység, melyet a római hódítók már korábban megkezdettek. A bizánci művészet kivált az építészet fejlődésében bir korszakot alkotó jelentőséggel, amennyiben megoldotta a boltcikkelyeken (pendentif) nyugvó kupolafödél szerkezetét.
|
