|
Mindkettő pórul járt
Magyar népmese
Két fiatal kecskebak egy sebes hegyi patak partjáról kóborolni indult a nagyvilágba. Minden cél nélkül, csak úgy vaktában, hogy világot lássanak. Ellenkezõ irányba indultak, egy hét múlva mégis ugyanannál a pataknál találkoztak egymással. Egyik az innensõ parton, a másik a túlsó parton állt, és közöttük egy keskeny pallóhíd billegett a szélben: ez a keskeny híd kötötte össze egyik partot a másikkal. Két kecske sehogy sem fért el egymás mellett a hídon, ezért az egyiknek várnia kellett volna, míg a másik átjön a keskeny pallón. Várni azonban egyik sem akart, hanem egyszerre akartak átmenni.
A híd közepén szembe találkoztak egymással.
„Térj ki elõlem, mert a vízbe löklek!” – kiáltott a fekete foltos kecskebak.
„Térj ki te, mert én vagyok az öregebb!” – mondta a másik.
Összeakasztották a fejüket, és megpróbálták egymást hátrafelé tolni a hídon. De egyik sem engedett, és a küzdelem egyre hevesebbé vált. Egyszer csak elvesztették egyensúlyukat és mindketten a vízbe pottyantak.
„Látod, milyen szamár vagy!” – mondta a fekete foltos a másiknak, miközben a part felé evezett lábaival.
„Nincs mit a szememre vetned – válaszolt az idõsebb –, te is ugyanabban a vízben evickélsz. Mindkettõnknek szól a tanulság”.
Kint a szárazon aztán elhatározták, hogy együtt folytatják kóborlásukat.
|
