|
Mátyás és a juhász
Palóc népmese
Egy alkalomkor felöltözött Mátyás király koldusruhába,úgy járta az országot.
Egyszer egy erdőszélen ment, mikor meglátott egy juhászlakást.
Nem messze meglátta a juhászt is a nyájával. A juhásznak
volt egy kis fekete kutyája, Guruljnak nevezte a juhász a kutyát.
Rácsaholt a vándorra a kutya.
Azt mondja a juhász:
- Ne csaholj a vándoremberre! Eredj inkább, tereld össze a birkát, megyünk lassan haza!
Kérdezi aztán Mátyás királyt:
- Hova ballagsz, te vándorember?
- Mennék valami faluba, ahol kapnék valamit, mert éhes vagyok.
- Jól van, ne menj sehova, gyere be hozzám! Én is megyek, behajtom a birkákot, majd nálam megebédelsz, és kapsz még útravalót is.
Úgy is volt, megvendégelte a juhász a királyt, még útravalót is adott neki: egy darab sajtot meg egy darab kenyeret. Búcsúzóul Mátyás
király csak ennyit kérdezett meg:
- Kitől kaptam én ezt az ebédet?
A juhász megmondta a nevit, Mátyás király meg felírta. Telt-múlt az idő, Mátyás levelet írt Budáról a juhásznak:
" Gyere fel hozzám ekkor és ekkor! Díszebédet rendezek, téged is meghívlak a Gurulj kutyávaL"
A juhász felkészült, elindult a Gurulj kutyával Budára.
A miniszteri urak már ott ültek az asztalnál, mikor a juhász megérkezett. Mátyás király elmondta az uraknak, hogy kívánja megtréfáln a juhászt. A szolgáknak pedig megparancsolta, hogy minden tányír mellé tegyenek szokás szerint kést, kanalat, villát, csak a juhász tányírjához ne tegyenek kanalat.
Úgy tettek a szolgák, ahogy a király parancsolta.
A szakács behozta a levest. Szedett mindenki a tányírjába, a felséges király meg fogta a kanalát.
- Jó étvágyat kívánok, uraim, mindenkinek! Eb lesz, aki a levesit ki nem kanalazza a tányírjából!
Ezt mondta a király.
Fogta mindenki a kanalát, fogta volna a juhász is, de neki nem volt.
Meglátta a nagy búzakenyeret az asztal közepin. Fogta a bicskáját, levágta a szegőt, kikanyarította a belit a kenyér héjából. Nyugodtan kanalazta ő is a levest, nehogy lemaradjon a többi úrtól. Majd mikor megette a levest, akkor felállt.
- Felséges királyatyám, az imént azt mondtad, hogy eb, aki a levest ki nem kanalazza. Erre most én azt mondom, hogy eb, aki a kanalát meg nem eszi.
Erre bekapta a jól megázott puha kenyeret.
Nógrádsipek, 1977
|
