|
Matuzsálem
Palóc népmese
Egy falun ment végig egy obsitos katona, hát meglátott
egy öregembert, aki az ablak alatt a padkán ült és rít.
Odament hozzá az obsitos, azt mondja:
- Mér rí maga öreg?
- Megvert apám.
- Még magának az apja is él?
- ÉI bizony.
- Hol van?
- Fát vág odabent az udvarban.
Bement hozzá az obsitos, rákérdez: - Hány éves maga, bácsi?
- Én azt nem tudom megmondani, hogy hány éves vagyok, ha
csak apám meg nem tudja mondani. - Még magának is él az apja?
- ÉI bizony.
- Hol van?
- Ott van a kazalnál, a kocsira rakja a takarmányt.
Odamegy az obsitos, azt mondja: - Öreg, maga hány éves?
- Ó, ha én azt meg tudnám mondani! De menjen az apám hoz, hátha ö meg tudja mondani!
- Még magának is él az apja?
- Él.
- Hol van?
- Az istállóban a jószágokot gondozza.
Bemegy az istállóba az obsitos, kérdez; ott is:
- Hány éves maga bácsika?
- Haj, ha én azt meg tudnám mondani! Ha csak apám meg nem tudja mondani.
- Még magának is él az apja?
- ÉI.
- Hol van?
- Odabent a konyhán ebédel.
Bemegy az obsitos a konyhába, hát az asztalszögben ül egy nagyon öreg ember. Kérdezi azt is:
- Hány éves maga?
- Hatszázhatvankilenc éves vagyok, én vagyok Matuzsálem.
Maconka, 1988. |
