|
Isten és a koldus
Palóc népmese
Egy kis faluban élt egy nagyon szegény asszony a fiával.
Az asszony már nagyon öreg volt, a fia meg hosszú idő óta beteg, sebes volt a lába. Nem tudtak miből élni, hát koldulásból tartották el magukat.
A fiatalember a falujában mán szégyenelt koldulni, hát
elment a szomszéd község be. Egy erdőn keresztül vezetett
az útja. Ott foly¬dogált egy kis patak, abban szokta
megmosni a sebes lábát.
A patak szélin ült egy öregember. Köszönt neki:
- Adjon lsten jó napot, édes öregapám!
- Adjon lsten neked is, édes fiam! Hova mégy?
- Nagyon szomorú azt mondani, édes öregapám, hogy én hova megyek. Koldulni megyek, mert beteg vagyok gyerekkorom óta.
Szegény öreg özvegy édesanyámot is koldulásból tartom el, mert rólunk mán a jó lsten is megfeledkezett.
- Dehogy feledkezett meg, édes fiam, a jó lsten senkiről
meg nem feledkezik.
- Hátha senkiről nem is, de rólunk biztosan megfeledkezett.
- Édes fiam, ott van előtted a patakban egy fehér kő, add azt nekem ide!
Lehajolt a fiatalember, kivette a követ, odaadta az öregembernek, az meg kétfelé törte.
- Nézd meg, édes fiam, mit látsz abban a kőben?
- Egy nagyon kicsike férget.
- Látod, édes fiam, a jó lsten nem feledkezett meg erről a kicsi féregről se, rólad se feledkezett meg.
A fiú hitt is meg nem is. Megmosta a lábát, bekötözte pólyával, aztán elindult tovább.
Ahogy ment egy darabon, a pólya egyszer csak lecsúszott a lábáról. Megnézte, hát a lába meggyógyult.
- No, ez az öregember a jó lsten volt, ő segített rajtam.
Most mán nem mehetek koldulni, munkát megyek keresni.
Tanált is munkát. Estére vitte haza a pénzt az édesanyjának.
Nagy örömvel mondta:
- Meggyógyult a lábam, édesanyám, meggyógyította a jó lsten!
Éltek tovább boldogságban, egészségben.
Ipolyvece,1987.
|
