|
Gyermekmese I.
Gyűjtötte: Benedek Elek
Egyszer volt egy szegény ember, volt annak három fia és egy kecskéje, s azt mondja legnagyobbik fiának, hajtsd ki fiam ezt a kecskét térdig érő fűbe, kötésig érő vízbe. A fiú kihajtotta a kecskét térdig érő gyepbe, kötésig érő vízbe, estve pedig haza hajtja.
Ettél-e, ittál-e édes kecském, kérdi az ember a kecskétől. Se nem ittam, se nem ettem, éhen-szomjan, majd elvesztem, - válaszolt a kecske, s az ember agyonütötte fiát.
A másik fiának ismét mondja, hajtsd ki fiam ezt a kecskét térdig érő fűbe kötésig érő vízbe. Ez is kihajtotta térdig érő fűbe, kötésig érő vízbe. Estve haza hajtja a kecskét, kérdi ismét az ember, ettél-e, ittál-e édes kecském. Se nem ittam, se nem ettem, éhen-szomjan majd elvesztem, -válaszolt a kecske, a fiút meg agyonütötte az ember.
A harmadik fiának mondja, hogy hajtsa ki a kecskét térdig érő fűbe, kötésig érő vízbe. A fiú szinte kihajtotta, de már az ember megleste, ha vajon kihajtja-e a fiú a kecskét, és látta, hogy eszik-iszik a kecske. Haza hajtja estve, s kérdi az ember, ettél-e, ittál-e édes kecském. Se nem ittam, se nem ettem, éhen-szomjan majd elvesztem. Ekkor megfogja a kecskét fiastul, s elevenen elkezdik nyúzni Mikor már félig meg volt nyúzva, felugrik a kecske, elszalad, s a mezőn egy rókalyukba bújt.
Haza megyen a róka, nem mer bemenni csak a lyuk száján leskődik. Arra megyen egy farkas, mit csinálsz róka koma, kérdi a rókát. Jaj, farkas koma, mond a róka, valami van a házamban, nem tudok bemenni. Micsoda? Majd kihajtom én! Kérdi a farkas; ki vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott kecske dübü-dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal. Nem, mert a farkas bemenni a lyukba nem tudta kihajtani.
Ismét megy arra egy őz, - mit csinálsz róka koma? Valami van a házamban, nem tudom kihajtani. Micsoda? Majd kihajtom én, s kérdi ez is; mi vagy? Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott kecske dübü-dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal. Ez sem tudta kihajtani. Arra megyen egy nyúl. Mit csinálsz róka koma? Valami van a házamban, nem tudom kihajtani. Majd kihajtom én! Mi vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott kecske dübü-dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal! Ez sem tudta kihajtani.
Arra megyen egy tövises disznó, mit csinálsz róka koma? Jaj, hé, valami van a házamban, nem tudom kihajtani! Majd kihajtom én! Mi vagy itt? Én vagyok, én vagyok félig nyúzott kecske dübü-dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal! Ekkor a tövises disznó höngörödik befelé a lyukba a kecske nyúzott lábát megszúrja tövisével, a kecske kiugrik, a többi körülkapta, és széjjeltépték, megették, hanem a belit a róka eltette magának.
Egy darab idő múlva azt mondja a farkas a rókának; hé, ehetném én! Együk meg azt, aki a legcsúnyább nevű közöttünk. Farkas barkas, szép név, róka bóka, szép név, őz bőz, szép név, nyúl búl, szép név, tövises disznó, nem szép név. A tövises disznót megették. Egy kis idő múlva azt mondja ismét a farkas a rókának; ehetném én! Mondja megint a róka, együk meg azt, aki a legcsúnyább nevű köztünk. Számlálja a farkas megint. Farkas barkas, szép név, róka bóka, szép név, őz bőz, szép név, nyúl búl, nem szép név.
Megették a nyulat, azután az őzet, de már ezután nem volt mit enni. Ekkor a róka előveszi a kecske belit, ráül, s eszi. Meglátja a farkas, kérdi; mit eszel róka koma. A hasamat haraptam, ki hát a belemet eszem, harapd ki te is a hasadat, és egyél, mint én! A farkas csak hamar kiharapta a hasát, és megdöglött belé, így ő is a rókának szolgált eledelül.
|
