|
Kismargita
Betyármonda
Kismargita Nem messze van ide Kismargita, Körös-körül folyja azt a Tisza, Közepibe vagy egy híres csárda, Abba mulat egy betyár magába. Onnajd alul jönnek a zsandárok, Még messziről fénylik a csákójuk. Elől jön a zsandár főhadnagya, Egyenesen a csárdaajtóba. – Jó napot hát, csárdás csaplárosné, Hát ez a szép szilaj csikó kié? – Ott benn iszik ennek a gazdája, Most érkezett, nincs egy fél órája. – Küldje ki hát, ennek a gazdáját, Vagy jöjjön ki, vagy adja meg magát! – Ki sem megyek, meg sem adom magam, Ha úgy tetszik, hajtsák el a lovam. Kis pej lovam nem annyira bánom, Csak a nyeregszerszámom sajnálom. Szügyellőbe bugyellárisom, Abban hever százezer forintom. Kettőt adtam a kis pej lovamér, Hármat meg a rávaló szerszámér, Négyet meg egy barna-piros lányér, Kit nem adnék széles ez világér!
Kiskomárom (Zala) Néprajzi Intézet kézirattára. (Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszéke). |
