|
Albert Jóska
Betyárballada
Albert Jóska Magosan száll hattyú madár, Rabságba esött egy betyár: Kinek neve Albert Jóska, Keze, lába körösztvasba. – Hajtják a lovam Gyulára, Magam is mögyök utána; Ne hajtsátok olyan nagyon: Úgyse soká löszök vason. Kéröm a komiszáros urat: Ne örüljön rabságomnak, Mer ha rabságomnak örül: Kés forog a szíve körül. Nem fogok mindég rab lönni, Ki fogok még szabadulni. Ki hogy szokott vélem bánni, Úgy fogom visszaszógálni. Azt nem hittem vóna soha, Hogy így lögyön éltem sorja: Kezem-lábam körösztvasba, A szeretőm árvaságba. A szeretőm szép kis barna, Vélem beszélni akarna. Szépen kéröm az urakat, Hagy lássam a galambomat. – De az urak azt felelik: – Mögtiltotta a törvényszék. – Elhervadok: mint a levél, Mint ősszel a nyárfalevél, Nyárfalevél hideg miatt, Én mög a szerelöm miatt.
Magyarszentmárton (Torontál) Kálmány Lajos: Alföldi népballadák (Szerkesztette Ortutay Gyula). Bp. 1954., 152-153. |
