|
Apám lakodalma
Gyűjtötte: Orbán Dénes
Hát én megnőttem akkorára, hogy elvittek katonának. Katonának vótam egy darabig, egyszer osztán szabadságra engedtek. Amikor hazamegyek, látom, hogy nagy sürgésforgás van otthon. Kérdem:
- Mi van, mi lesz itt? Azt mondják, apám meg akar nősülni, készülnek a lakodalomra. Apám meglássa, hogy hazamentem. Azt mondja:
- Jó fiam, hogy hazagyüttél, immár mostan a lakodalmamat könnyebben elé állítjuk. Vigyél valami gabonát s őrlesd meg, hogy legyen, liszt amiből süssünk a lakodalomra.
- Jó - azt mondom. Gyorsan felmegyek a padlásra, elévettem vagy három nagy surdét, megtöltöttem jó dálnoki búzával. Föltettem a szekérre, be akarom fogni az ökröket, s hát nem találnak. Fogom a hízbelit csából, a csábelit hízba, há jól találnak. Szúrom a járompálcát, hát nem megyen belé. Egyik felől kapom a lapát nyélit, belédugom, másik felől egy villanyelet. Belédugom, há jól belém egyen.
Elvitettem. Mikor a malomhoz értem, látom hogy a malom nincsen otthon, megvigyázkodom, s egy piros kancsó el van a kályha mellől véve, rögtön eszembe jutott, hogy ha nem egyeb a malom elment eprészni. Az ostoromat feldöftem az ökrök elejibe, s leszadottam ki a hegyre, hogy keressem meg a malmot. Kimegyek, s hát ott szimatol a bokrok közt a malom. Vettem egy jó husángot, s vagy kettőt-hármat háthosszába jót nyújtottam neki s akkor már meg is zördült oda le a völgybe. Rögtön a búzámat örlötte. De mi történt? Az ostor nyeliből egy akkora körtefa nőtt, hogy hatalmas nagy, s a seregélyek beléköltöttek. Há szerencsére a fáramászáshoz jól értettem, felmászom a fára. Mikor a fára felmásztam, kiszedtem a seregély fiakot, beleraktam a kebelembe. Amikor beleraktam, le akarok menni, nem tudok. Mondom a molnárnak:
- Hozzon egy kötelet, ereszkedjek le! Az hozott nekem valami molnárpogácsát, mondom:
- Nem ez kell, kötél! Korpából kötelet font, s felhajítsa nekem. Fogom s hát leeresztem, s nem ér le.
Fogom kétrét, s hát jól leér. Elkezdek ereszkedni le rajta, de a kötél elszakadott. A seregély fiak velem repülni kezdtek, keresztül Háromszéken. Az Olt fölött repültek keresztül s hát ott egy csomó fehérnép mosott. Azok a keziket felnyújtották, kiáltották:
- Íjj, ijj! Azt gondoltam, azt értettem, hogy az ingem alját húzzam ki. Kihúzom az ingem alját, s úgy belécseppenek az Oltba, hogy egészen a hegy aljáig loccsan. De mi volt ott a hal! Hat bivalyszekér egy hétig hordta s még nem is látszott, hogy honnat kezdték meg. Dálnokból lejött egy csóré cigánypurdé, s á kötényébe összeszedte az egész halat s elvitte. Ekkor eszembe jutott, hogy engem apám nem játszódni küldött. Gyorsan indulok hazafelé. Egy réten megtalálok egy csoport lovat, megfogtam egy sárgát, felültem egy szürkére, s egy feketén vágtattam egy lűtőn ki s egy hágón bé.
Elértem egy helyt egy kúthoz, megszomjultam. Inni akartam, megköttem oda a lovakat, a gyepűhöz.
Megfogtam a hajamat, s egy kerítésen keresztül vettem magamat. Lementem a kúthoz, ittam, levettem a koponyámat, megmerítettem, ittam. Egy kicsit ott megpihentem, s akkor visszamentem a kerítéshez. Megfogom a hajamat, keresztülvetem a kerítésen magamat. Eloldtam a szürkét, felültem a sárgára, s a feketén vágtattam tovább. Amint ott megyek tovább, találok valami embereket, s azt kérdezik:
- Hé, bácsi, hol van a koponyája? Tapogatom a fenekemet, s hát nincs meg a fejem. Gyorsan visszamentem, s hát megunta magát a koponyám, s csinált magának testet, lába volt, minden.
Elkezdett a jégen sikárólni. Eleget futtam utána, de nem tudtam megfogni. Csináltam én is sárból egy agárt, utánanyoszítottam, s az megfogta, visszatettem. Megint elmentem a kerthez, megfogtam a hajamat, keresztülhanyítottam magamat. Utaztam tovább. Amikor odaérek a malomhoz, hát édesapám úgy sír:
- Jaj, jaj, drága gyermekem, bár el se küldtem volna, vajon hova lett el, hol veszett el, hol van?
Odaszóltam neki:
- Ne sírjon édesapám, mert rossz fejsze a favágóról nem vesz el. No, mágörletttük a búzát, hazavittük, süttek kenyeret, kalácsot belőlle, mindent. Megkezdődött a lakodalom. Édesanyámat a menyasszonytáncban legelőszőr én táncoltattam meg. Azután vége lett a lakodalomnak, éltek ahogy éldegéltek. De a lakodalom mögött két esztendőre, azutánra születtem meg. Nőttem, növekedtem, no, nézzék meg, milyen ügyes ember lettem.
|
