|
A tündérkirály kútja
Palóc népmese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember, annak volt volt három fia: az egyik tizennyolc éves, a másik húsz éves, a harmadik huszonkét éves.
Azt mondta nekik az édesapjuk:
- Fiaim, mivel mán ilyen idősek vagytok, saját magotok is meg tudjátok a magotok kenyerit keresni, menjetek országot-világot próbálni!
A huszonkét éves indult el először. Ment, mendegélt a nagy világba, míg egyszer egyerdőségben eltévedt. Egyszer csak világosságot látott, hát arra vette az útját. Azt mondta magában:
- No, én mán nem megyek tovább, hanem meg szállok ott, ahol az a világosság van.
. Mikor odaért, nagyon szépen beköszönt: - Adjon lsten jó estét!
Nem is gondolta, hogy akinek köszönt, az a tündérkirály volt.
Adjon lsten neked is, te szegény legény! Mi járatban vagy?
- Szerencsét próbálok a nagyvilágban, munkát keresek. Mivel szegények a szüleim, szeretnék megélni a magam kenyerin!
- No, akkor jó helyen jársz, mert nálam megcsinálhatod a szerencséd. A fél királyságom az ettéd a szép gyönyörű lányomval együtt, ha megcsinálod, amit kérek tőled.
- Felséges királyom, mi a kívánsága?
- Gyere ki velem az udvarra, majd megmutatom!
Éjszaka volt, szépen sütött a holdvilág, ragyogtak a csillagok.
Azt mondotta a király:
- Látod azt a kutat? Míg a nap fel nem kel, ki kell húznod belőle a csillagok ragyogását. Ha a vizet az utolsó cseppig kimerítgeted, csak akkor nem tudnak a csillagok a víz tükrében sütni.
Hozzáfogott nagy serényen a legény a munkához, húzta a vizet, húzta, de mindég új bugyogott fel a régi helyiben. Éjfélre mán nagyon elfáradott a legény, kiszállott belőle az erő, a csillagok meg csak továbbra is ragyogtak a víz tükrén. Azt mondta végül:
- Felséges királyom, hiába húzom én a vizet, mindég újabb gyön helyette. Nagyon sajnálom, de lemondok a gazdagságról is meg a lányáról is.
- Én is sajnálom, szegény legény, hogy nem tudtad végigcsinálni a munkát, hogy nem tudlak jutalomban részesíteni.
Hazament a legény dolgavégezetlenül.
Elindult aztán a középső legény, a húsz éves. Ment, mendegélt, amig a tündérkirály palotájához nem ért. - Adjon lsten, felséges királyatyám!
- Adjon lsten, szegény legény! Mi járatban vagy?
- Szerencsét próbálok.
- No, én nagyon gazdaggá tudlak tenni. A fél királyságom meg a lányom keze is az ettéd, ha tudod teljesíteni a kívánságomot.
- Mi legyen az, felséges királyatyám?
- Ki kell húzni a kutamból a csillagok fényét, a csillagok ragyogását!
Megörült a legény, hogy milyen gazdag lesz ő abban a kastélyban, milyen boldog lesz a szépséges királykisasszonnyal, ha sikerül neki a próbatétel.
Hozzáfogott húzni, húzni meg húzni a vizet. Szakadt róla a verejték, megfájdult a válla, de csak húzta a vizet éjfél után egy óráig.
Hiába erőlködött, mert a régi víz helyén új tört fel, nem tudott egyről a kettőre jutni. A csillagok fénye meg tovább ragyogott a vízben. Végül azt mondta a legény:
- Felséges királyatyám, nem húzom tovább a vizet, inkább lemondok a fele királyságról, a lánya kezéről, pedig nagyon szerettem volna mind a kettőt.
Hazaért a második fiú is, de hallgatott ő is arról, hogy járt, mint járt. Azt mondja az apjok:
- Ha mán te se jártál szerencsével. középső fiam, akkor menjél el, te legfiatalabb!
Útnak indult a tizennyolc éves legény világot próbálni. Ö is eljutott a nagy erdőbe, a tündérkirály palotájába, beköszönt illően:
- Adjon lsten jó estét, felséges királyatyám!
- Adjon lsten neked is, szegény legény! Mi járatban vagy?
- Szerencsét próbálok.
- Akkor jó helyen jársz. A fél királyságom meg a szép gyönyörű lányom keze az ettéd, ha teljesíted kívánságomot.
Erre azt mondta a szegény legény:
- Mi volna az a kívánság, felséges királyatyám?
- A csillagok fényét kihúzni a kutam vizéből, hogy ne ragyogjanak benne.
Azt mondta a legfiatalabb legény:
- Ha módom van rá, megpróbálom, mert nagyon tetszik a királylány énnékem.
- Jól van, fiam, de nem lesz könnyű a dolgod. Járt már nálam két legény, erősek, jókötésűek, megpróbálták kihúzni a csillagok fényét a kútból, de nem bírtak vele.
Nekilátott a legfiatalabb legény a munkának. Izzadt, töröigette a homlokát, és csak húzta, húzta a vizet a csillagfényes éjszakában.
Elmúlt az éjfél, elmúlt az egy óra, de csak nem akart elfogyni a víz, ragyogott a csillagok fénye a kút mélyén. A legfiatalabb legény nem engedett, csak húzta, húzta tovább a vizet. Összeszedte a maradék erejét, és tovább dolgozott. Egyszer csak sárral vegyített víz gyött fel a kútból. Nemsokára aztán víz helyett sarat húzott fel a kút aljából.
Még szépen ragyogtak a csillagok az égen, mikor végzett a munkájával.
Szólt a tündérkirálynak:
- Felség, legyen szives, gyöjjön ki, és nézze meg, hogy mán nem sütnek a csillagok a kútba, ki van húzva a csillagok ragyogása!
Kiment a tündérkirály, és látta, hogy sötét a kút feneke, egyetlen csillag se tud ragyogni benne.
- No, fiam, megmutattad nekem, hogyha valaki valamihez hozzáfog, csak akkor lesz eredménye, ha azt végigcsinálja. Ember vagy a talpadon, hát ettéd a fele királyságom meg a szépséges lányom, ahogy megígértem.
A tündérkirály lánya a szegény legényé lett. A legény az édesanyját meg az édesapját gazdaggá tette, és azóta is élnek, ha meg nem haltak.
Nagyréde, 1988.
|
