|
A szürke ló
Palóc népmese
Volt egyszer egy szegényember, annak volt két lova.
Fuvarba járt az ember, fuvarozott, hát egyszer az egyik
lova megdöglött, csak a szürke lova maradt magában.
A szürke lónak attól kezdve nehéz lett a dolga, maga
húzogatta a kocsit, maga cipelte a terhet. Hamar megunta
a dupla munkát, hát az egyik este, ahogy kifogta a
gazdája, elszaladt a ló.
- Ha elszaladt, elszaladt, majd elégyön, ha megunja magát!
Nem ment utána az ember.
A szürke ló meg szaladt, szaladt, meg se állt a farkas
barlangjáig, ott lefeküdt a barlang szájához.
Az öreg farkas meg küldte ki a kisebbik fiát:
- Eredj, kisfiam, nézd meg, milyen idő van kivel!
Ment volna kifelé a kis farkas, dehát nem tudott a szürke
lótól.
Szaladt aztán vissza.
- Nagy tél van kivel, édesapám!
- Nagy tél van kivel? Mán hogy lehetne nyáron tél?
Küldte aztán a nagyobbik fiát az öreg farkas: - Eredj,
fiam, nézd meg, milyen idő van kível! Az is szaladt vissza.
- Csakugyan tél van, édesapám, befújta a hó a bejáratot,
ki se tudónk menni.
- Nohát, majd kimenek én magam, megnézem milyen az a tél!
Kiment az öreg farkas, hát látja, hogy egy szürke ló
fekszik a bejáratnál. Mozdulatlan volt, mintha meg lett
volna dögölve. A farkas mindenhogy próbálgatta, hogy
bírná elhúzni a lovat abejárattól, de nem bírt vele
sehogy se. A végin hozzákötötte a farkát a ló farkához,
hogy arréb húzza. Mikor jó erősen összekötötte a két farkat, a szürke ló felugrott, nekiiramodott.
Szaladt a szürke ló, míg csak haza nem ért. Otthon elnyerítette magát az udvaron.
Kiszaladt a szegényember a házból, hát megörült, hogy farkast hozott a lova. Tarkon ütötte a farkast az ember, megnyúzta, eladta a farkas bőrit, vett egy másik lovat rajta. Megint lett aztán párja a szürke lónak, nem maga húzogatta a kocsit.
Maconka, 1985.
|
