|
A szerelmet tanuló juhászlegény
Magyar népmese
Volt az egyszeri juhásznak egy alamuszi legényfia. Pirongatta az apja egyre-másra:
- Hej, fiam, de málé vagy! Nem is tudom, kire ütöttél! Összejöhetnél már egy szép lánnyal vagy asszonnyal!
- Hogy, édesapám?
- Holnap kiviszed a legyszebb bárányt a piacra, aztán ha a legszebb asszony kéri tõled, mondjad, hogy a véle hálásáért neki adod.
Erreföl másnap reggel nekiszánta magát a legény. Nyakába vette a legszebb bárányt, ballagott vele a piacra, egy forgalmas helyen megtelepedett.
Kisvártatva egy szép asszony sodródott melléje.
- Hej, te legény, hogy adod a bárányt?
- Nagyságos asszonyom a véle hálásáért.
- Jól van, hozd utánam!
Megérkeztek az asszony udvarába. A legény bekötötte a bárányt az ólba. Mire készen lett, bement a házba. Az asszony már pongyolában várta, elkészült a szerelmi játékra. Ahogy lassan szétgombolta pongyolát, a legény megpillantotta a szerelem játékszereit, ijedtében hazaszaladt.
Az apja már nagyon türelmetlenül várta.
- Fiam, sikerült valami?
- Majdnem sikerült, édesapám. De amikor a nagyságos asszony szétgombolta a pongyoláját, megláttam a gyönyörû szerelmi játékokat, inamba szállt a bátorságom.
- Ej, édes fiam, de bolondot tettél!
- Fiam, sikerült valami?
- Át kellett volna fogni a derekát, gyengéden a díványra fektetni, véle játszadozni.
- Jól van, holnap úgy teszek.
Másnap megint kiválaszott egy szép bárányt, vitte a piacra.
Szerencséje volt, mert a nagysága gyönyörû szomszédasszonya még elõtte voló este megpillantotta az olcsón szerzett bárányt.
- Szomszédasszonykám, hol vetted azt a gyönyörû állatot?
- A piacon.
- Hogy jutottál hozzá?
- A vélem hálásáért adta egy juhászlegényt, de mikor nekivetkõztem, ijedtében elszaladt.
A szomszédasszony kapott az alkalmon, reggel kisietett a piacra, hátha ott találja a legényt. Alig nézett szét, mindjárt meglátta a báránnyal együtt.
- Hej, te legény, hogy adod azt a szép bárányt?
- Nagyságos asszony, a véle hálásáért.
- Jól van, megegyeztünk, vezesd el hozzám!
A legény bekötötte a bárányt az ólba, aztán bement a házba. A nagyságos asszony egy vékony selyempongyolában vaárta. Szétgombolta teljesen. A legény odaugrott, átnyalábolta a nagyságát, a díványra fektette. Elszaladt a délelõtt, elszaladt a délután, annyit játszadoztak.
Napnyugtakor nagy fütyörészve ment hazafelé a legény. Az apja már hajtott hazafelé, és messzirõl kiáltozta:
- Mi van, édes fiam?
- Hõj, édesapám, holnap hajom az egész nyájat!
|
