|
A szegény asszony gyermekei
Magyar népmese
Hol volt hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, egészen Andrásfalva fenyveserdőiben, ott történt ez a dolog.
Ott az erdő szélénél volt egy házacska, s abban lakott egy szegény özvegyasszony. Annak annyi gyermeke volt, mint az égen a csillag, még eggyel több...
A szegény asszony úgy tartotta el a gyermekeit, hogy mindennap eljárt az erdőbe, rőzsét szedett, ágat gyűjtögetett, s abból seprűt kötött. A seprűt feltette a szekerkóra, elhúzta a hetivásárra, s eladta. Abból kenyeret, lisztet, cukrot, mindent, amire szüksége volt, megvásárolt.
Egyszer csak, ahogy húzza a szekerkóját, hát találkozik a farkassal. Azt mondja a farkas neki:
- No, te szegény özvegyasszony, most én tégedet megeszlek.
Megijedt az özvegyasszony, na most mit csináljon? Azt mondja a farkasnak:
- Hallod-e, te farkas, ne egyél meg engemet! Én sovány vagyok, öreg vagyok. Mit ehetnél rajtam? Hanem, hallod-e, nekem sok-sok gyermekem van, s holnap elhozom őket, edd meg azokat! Legalább egyszer jóllaksz.
Meg is örvendezett a farkas.
- Jól van, nem bánom - mondja -, hozd el őket holnap!
Esze ágában sem volt az özvegyasszonynak, hogy a gyermekeit megetesse a farkassal. De muszáj volt mondania valamit
Na másnap azt mondja a gyermekeinek:
- Gyertek, édes fiaim, most elmegyünk a farkashoz. Mikor odaérünk, akkor kiabáljatok, hogy: ,,Anyóka, farkashúst adjon, farkashúst adjon!"
Úgy is lett. Az özvegyasszony az apró gyermekeit beleültette a szekerkóba, a nagyobbak a rokolyáját fogták, s úgy mentek a farkas elé. Az már várta őket.
- Na, látom, elhoztad a gyermekeidet.
- Elhoztam, mind itt vannak - mondta az asszony, s közben odasuttogta a gyermekeknek, hogy most kiabáljanak.
A gyermekek elkezdtek torkuk szakadtából kiabálni:
- Anyóka, farkashúst adjon, farkashúst!
Hallgatta a farkas, fülelt s megkérdezte:
- Szegény asszony, mit mondanak a gyermekeid?
- Hát hallod, azt mondják, hogy farkashúst szeretnének enni.
- Jaj, fogd meg őket jól, hogy elfuthassak! - kiáltotta a farkas. - Nehogy megegyenek!
- Fogom én őket - mondta az özvegyasszony -, de látod, reád akarnak rontani, olyan éhesek.
Az özvegyasszony úgy tett, mintha visszafogná a gyerekeit, de a farkas se vette tréfára a dolgot, befutott az erdőbe.
Ahogy futott az erdőben, összetalálkozott a rókával.
- Hova futsz, koma? - kérdezte a róka.
- Jaj, ne is kérdezd! - mondta a farkas. - Hallod-e, hogy jártam? Egy özvegyasszony megígérte, hogy elhozza a gyermekeit nekem, hogy megegyem őket, s majdnem ők ettek meg engem.
- Ó, ez nem igaz! - mondta a róka. - Nem is esznek azok farkashúst, csak téged becsaptak elbolondítottak.
- Igaz! - mondta a farkas.
- Persze, hogy igaz! - mondta a róka. - Gyere, felülök a hátadra, s vigyél oda!
Fel is ült a farkas hátára a róka, s elindultak.
Egyszer visszanézett az özvegyasszony, s hát látta, hogy ennek már fele se tréfa. Jön vissza a farkas, s még a hátán hoz egy rókát is. Mikor közelebb értek, azt mondta az özvegyasszony a farkasnak:
- Látod-e, farkas, milyen hazug vagy, azt mondtad, hogy két rókát hozol, s most mégis csak egyet hoztál. Hát mit esznek ezen a gyermekeim?
Megijedt a róka, hogy a farkas őt becsapta, s vele akarta jóllakatni azt a sok éhes gyermeket. Leugrott a farkas hátáról, s futás be az erdőbe. A farkas is utána.
- Látod-e, hogy igaz volt! - mondta a farkas.
- Hát igaz volt! - felelt a róka. - Teljesen igazad volt!
A szegény asszony a gyermekeivel hazament, s többet még a közelükbe se mert menni a farkas, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.
|
