|
A lusta lány gyúrótáblája
Magyar népmese
Egy legény két szeretõt is tartott, nem tudta sehogy eldönteni, melyiknek kösse be a fejét.
- Édes anyámasszony, kettõ a szeretõm, melyiket válasszam?
- Édes fiam, az ügyesebbet.
- Hogy tapasztaljam ki, melyik az ügyes, melyik a lusta?
- Ha legközelebb készülsz hozzájuk, kösd be jól az ujjadat, mintha erõsen megvágtad volna. Ha kérdezik, hogy mi baja, kérjél rá kovászt a gyúrótábláról, mondjad, hogy attól hamarébb meggyógyul.
Szombaton este bekötötte a legény az ujját, úgy ment az elsõ lányhoz.
- Mi bajod van, szívem szép szerelme? Mi baja az ujjadnak?
- Jaj, nagyon fáj!
- Mit csináltál vele?
- Megvágtam a fejszével. Egy kis kovász kellene rá, attól meggyógyulna. Tudsz-e adni a gyúrótábláról?
- Tudok ám.
Szaladt a lány a kamrába, hozott egy rakás kovászt, zsebkendõbe kötötte, a legény zsebébe dugta.
- Vidd csak haza, használd el. Többet is tudok adni, ha ettõl nem gyógyul meg.
Hazavitte a legény a kovászt, mutatta az anyjának.
- Hej, fiam - csóválta a fejét az anya -, lusta lány lehet a szeretõd, ha ennyi kovászt hagyott a gyúrótábláján. De ha már próbát tettél az egyikkel, tegyél próbát a másikkal is!
Másnap este a másik lányhoz ment a legény. Az is az ujja felõl érdeklõdött elõször. Összecsapta a kezét:
- Szívem szép szerelme, miért kötötted be a kezed?
- Egy kis kovász kellene rá a gyúrótábláról, attól meggyógyulna, anyám nem tudott adni.
Bement a lány a kamrába, de üres kézzel jött vissza.
- Hiába kapargatom, egy csepp sincs rajta. Anyám is próbálta, de nem bírt semmit lekaparni.
Otthon már várta a legényt az anyja.
- Édes fiam, hoztál-e kovászt?
- Dehogy hoztam, édesanyám, nem volt a gyúrótáblájukon egy mákszemnyi sem.
- No, látod, ez az ügyes, tiszta lány, ezt elveheted.
El is vette a legény az ügyes lányt, a lusta meg azóta is várja a kérõket.
Azóta mondják az édesanyák, ha lányuk befejezi a gyúrást:
- Jól mosd le a táblát, lányom, mert ha jön a legény, kovászt kér az ujjára. Ha tudsz adni, nem vesz el, ha nem tudsz adni, elvesz.
|
