|
A kovácsok kovácsa
Amikor Krisztus urunk a földön járt, akkoriban csak városhelyeken volt kovács. No, elhatározta, kitalju a kovácsmesterséget. Persze nem egykönnyen ment az, két évig járkálni kellett városról városra, hogy gyakoroljon különbözõ mestereknél.
Utoljára egy fukar kovácsmesterhez jutott, aki a tanítás fejében jóideig visszatartotta a segédeket, jól megdolgoztatta õket. Krisztus urunkkal sem csinált különben. Munka meg volt bõven, hozták a parasztok a sok lovat patkolásra.
- No - mondta Krisztus urunk a két inasnak - tegyétek a tûzbe a vasat, majd én szögelek!
Melegítették a patkót az inasok, õ meg odament az elsõ lóhoz.
- No, gazduram, emelje fel a ló lábát!
Krisztus urunk lecsavarta a patát a csülökkel együtt, betette a satuba, aztán visszaillesztette a labat a helyére. Csak rálehelt, ráütött kettõt, és már készen is volt.
- Mehet.
Csak néztek, szóhoz sem tudtak jutni a parasztok.
Jött a másik gazda, ott is azonmód csinálta.
- Gazduram, emelje fel a ló lábát!
Lecsavarta a patát csülökkel együtt, beszorította a satuba, rá a patokót, kivette.
- Fogja a lábat!
Rálehelt, visszatette, ráütött a tenyerével, kész. Így ment ez napestig, hétrõl-hétre. Gyorsan haladt a munka és ilyen gyorsan ment híre a csodakovácsnak. Hordták is a parasztok a sok lovat, de Krisztus urunk csakhamar befelyezte a munkát. Egyszer aztán mondta a kovácsnak:
- Mester úr, beleuntam már én a kovácskodásba, kitanultam már én ezt a szakmát. Adja a fizetségem oszt' megyek utamra.
- Hát jól van. Itt van öt-hat dénár.
Azzal Krisztus urunk elballagott. De idõ múlva megincsak gyülekezni kedtek a patkolásra váró lovak.
- Gyûrkõzzetek neki fúk - szólt a kovács az inasoknak -, majd én szögelek.
S próbálta a kovács is azonmód, mint Krisztus urunk, lecsavarta a ló lábát, be a satuba, megpatkolta, rálehelt, de az sehogy nem akart visszaforrni.
A parasztember elkezdett hadonászni, veszekedni.
- Mit csinált? Eltörte a lovam lábát!
Megszeppent a mester, odaszólt az egyik inasnak:
- Szaladj, ahogy a lábad bírja, hívd vissza a segédet, még nem messze lehet.
Úgy is volt, szedte a lábát az inas, kiabált Krisztus után:
- Segéd úr, segéd úr! Jöjjön vissza, jöjjön, siessen!
- Mi baj van?
- Nem ragad vissza a ló lába.
Ahogy visszaértek, már agyon akarták verni a kovácsot, Krisztus lecsillapította õket, majd visszaragasztotta a lolábat.
- Ilyen kovács kell nekünk, ez igazi mester - mondták a parasztok.
Azóta nem forr össze a lócsont, mióta a kovács eltörte a ló lábát. Minden állat lába összeforrad, de a lóláb soha, ha egyszer eltörik.
|
