Modok Mária (Czóbel Béláné) a Képzőművészeti Főiskolán és a Nagybányai Szabadiskolában Réti István tanítványa. Művészi pályája plein air alkotásokkal indul az 1920-as évek első felében. Az 1930-as években többször járt Párizsban, ahol magániskolákban folytatott tanulmányokat. Ebből az időszakból származik A Szajnapart híddal c. kompozíciója. Az 1930-as évek közepén Szentendrén tájképeket és nagyméretű városképeket alkot (Szentendrei lépcső, Kígyó utca Szentendrén). l935-ben, a Tamás Galériában rendezett első egyéni kiállításán szociális érzékenységű kompozíciókban proletáranyákat, proletárgyerekeket ábrázoló képekkel jelentkezik. Ebben az időszakban önarcképeket, portrékat s kettős portrékat is alkot. Czóbel Bélával l940-ben kötött házassága után változik műveinek tematikája. Nagy méretű figuratív kompozíciók helyett kiseb formátumú csendéleteket s tájképeket kezd festeni. A virágok, gyümölcsök s környezete tárgyai által inspirált képei a tárgyakhoz fűződő szeretetteljes kapcsolatról vallanak. Az 1950-es évektől gyakorivá váló párizsi időzések következtében megváltozik Modok Mária életvitele és művészeti szemlélete. Párizs és Szentendre közötti kétlaki élete lehetővé tette a párizsi művészeti élet félmúltbeli és kortárs nagyjaival való megismerkedést. Kivilágosodó koloritú kis képein finom pasztellszínű árnyalatok harmóniája uralkodik. Új témákat is felfedez: galambtollakat, vízparti tájakat, égitesteket, melyekről kisméretű variációk sorát készíti. E sorozatokban egyre jobban foglalkoztatja az absztrakt művészet problémaköre.
Városképeiben geometrikus redukcióval kísérletezik. A természeti motívumok absztrahálásán keresztül a non figurációhoz is elérkezik, bár sok képén megáll az absztrakció előtti határon. A posztimpresszionizmus lírai vonulatához tartozó érzékeny koloritú művészetében egyre nagyobb szerepet játszik a motiváló látványtól elvonatkoztató sajátos absztrakció.
