BECK András(1911, Alsógöd - 1985, Párizs). Szobrász, Kossuth-díjas (1949), Munkácsy-díjas (1950). Beck Ö. Fülöp szobrászművész fia. Kezdetben édesapja mellett végzett művészeti tanulmányokat, majd három évig a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke volt. Ezt követően tanulmányúton járt Németországban. Korai műveivel a Tamás Galéria kiállításain szerepelt. 1934-ben sikerrel mutatkozott be a Szinyei-fiatalok Nemzeti Szalonban megrendezett Tavaszi Tárlatán. 1937-ben a Képzőművészek Új Társasága KÚT-tárlaton-szintén a Nemzeti Szalonban - érzékenyen megmintázott, "szalontai fiú" - (Munkás) szobrával nagydíjat nyert. Újabb műveivel 1943-ban ugyancsak a Nemzeti Szalonban, majd 1947-ben a Székesfehérvárott megrendezett "Képzőművészetünk a felszabadulás óta" című kiállításon szerepelt. 1948-ban londoni és berlini magyar kiállításon vett részt műveivel. 1947-ben Párizsban is járt. Ő volt a megalapítója a Derkovits Művészkollégiumnak, s 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki.
Az 1930-as évek végétől főként szimbolikus-expresszionista bronz kisplasztikákat, a negyvenes években kitűnő karakterérzékkel portrékat (pl. Fischer Annie) és expresszív plaketteket, érmeket készített (Bartók-, Móricz-plakett; Tóth Árpád-, Thomas Mann-érem stb.). A negyvenes évek végétől köztéri alkotásokkal bízták meg, s pályázatokra kérték fel. Jelentős köztéri munkája a Szabad Nép Sajtószékház domborműve (Mikus Sándorral és Kerényi Jenővel, Budapest, 1946); József Attila-szobra (1949) a XIII. kerületi József Attila Művelődési Ház előtt áll. Az Olvasó munkás (1950) Csepelen; a Népstadionban az Ifjúság útján a Természetjárók három alakos szoborcsoportja (1956); Bartók Béla mellszobra (1955) a városligeti művészsétányon; Bartók-szobra (1955) a Zeneművészeti Főiskolán található. Kiállítása 1955-ben volt a Fényes Adolf Teremben. Kisfaludi Strobl Zsigmonddal közösen.
1956-ban Párizsban telepedett le. Itt 1964-ban a Galerie Lembert állította ki műveit, többnyire nonfiguratív, a lírai absztrakció körébe tartozó bronz kisplasztikáit. Ennek az időszaknak jellegzetes művei: Menekülők (1967); Tánc (1969). Utolsó kiállítása 1980-ban a párizsi Pénzverde épületében volt (a pénzverdében dolgozott), Budapesten pedig 1982-ben a külföldön élő művészek Tisztelet a Szülőföldnek című a Műcsarnokban megrendezett tárlatán mutatták be Menekülők című munkáját. Autóbaleset következtében hunyt el. Műveinek nagy része a bajai múzeumhoz, érméi, plakettjei pedig a Magyar Nemzeti Galériába kerültek.
