|
Balogh Csaba, művésznéven Jack Mancino (1968) jelenleg Angliában élő magyar absztrakt expresszionista festőművész, grafikus, fotográfus. Munkái a 20. század elején megjelent absztrakt művészek alkotásaira, valamint az 1950-es évek körül alapított New York School által bevezetett absztrakt expresszionizmusra épülnek. Technikai elemei az absztrakt expresszionizmusban alkalmazott nyers, olykor precíz formák kommunikatív felhasználása és az azokat körülvevő erősen lüktető szín környezet alkalmazása jellemzi. Saját festői stílusának kialakításában Vaszilij Kandinszkij, Mark Rothko, Jackson Pollock, valamint Joan Miro munkáiban fellelhető alapelvek tanulmányozása segítette.
Életrajz:
Magyarországon született 1968-ban egyedüli gyermekként. Édesapja Balogh Gyula, édesanyja Molnár Eszter. Ipari környezetben, Leninvárosban , azaz Tiszaújvárosban nőtt fel.
13 évesen a család németországi Halleba költözött, majd nem sokkal ezután a dunántúli Százhalombattára. 1986-ban a gépipari iskola elvégzése után újra Németországba az Északi-tenger partján elhelyezkedő Greiswald nevű kikötővárosba költözött. A Peenemündei atomerőműben dolgozott. 1987-ben Torontoba emigrált. Röviddel azután családi okok befolyására hazatért. 1990-ben házasodott. Felesége, Nagy Nóra szintén művészeti tanulmányokat végez. Itthon fém -és építőipari vállalkozást vezetett, ami mellett önálló művészi tanulmányokat végzett. 2000-ig Magyarországon élt. 2000-től családjával Kanadába költözött vissza, ahol tanulmányait a fotográfiára is kiterjesztette. Jelenleg Angliaban él.
Művészeti hatások:
Korai éveiben a klasszikus festészet nagy tanulmányozójaként és rajongójaként tájképek és csendéletek festészetére összpontosítva nagy áhítattal és értékeléssel tekintett a magyar klasszikus festőművészek (Munkácsy, Paal) munkáira. Értékelését fenntartva 1987-ben Kanadában történő tartózkodása után az amerikai absztrakt festőművészet modern munkái tanulmányozása festői stílusában teljesen más, az akkori magyar festészet köreiben teljesen idegen irányzatot alakított ki. Életét nem jellemezték művészi iskolák és sosem értékelte a művészeket iskolájuk függvényében. Szavai szerint, minden festő akkor éri el a célt a művészetében, ha adni tud valamit az érzésekben. Alapvető és mindenkor szem előtt tartott elve szerint az iskolák sokszor megakadályozzák azt, hogy az alkotó a saját én tudatából alkosson. Követve az amerikai absztrakt expresszionisták szabad elméletét, alkotásaiban nagy tér és szín szabadság jelenik meg. A Mancino képeiben -mint ahogyan az az absztrakt festészet világában-, a formák olykori kidolgozatlansága és a lüktető színkörnyezet kombinációja tudat alatti kommunikációt alkot. Az olykor sajátos elemi koncepciók megalkotása, egyértelmű és határozott egyedi stílust hoz létre a külső figyelő számára.
Az Absztrakt Hatás A 20. század küszöbe robbanásszerű dinamikájával új korszakot nyitott, nem csak a technikai vívmányokat illetően, hanem az emberi társadalom művészetről alkotott elképzeléseit illetően is. A művészetet nem jellemezte tovább a csak klasszicista elmélet, ami a precízen kidolgozott csendéletek, portrék valamint tájképek témájának festészetére korlátozódott. A vásznon újabb színek és formai kompozíciók új dimenziója jelent meg, amit a magasabb kritika meglehetősen újnak, azaz idegennek tekintett a régi klasszikus művészeti szabályok alkalmazása alapján. A művészeti világ kritikusainak az újonnan megjelenő rendszer alapján azonban rá kellett ismerniük hogy a más stílusokban történő alkotásban nem lehet alkalmazni az alapban klasszikusnak értelmezett festészeti és műalkotási szabályokat. A kritika ráismerve, hogy a műalkotásban újabb, más alkotási rendszerű dimenziók nyíltak meg, amelyeket csak is az adott stílus hangulati szabályai és technikai kivitelezése alapján lehet elemezni,értelmezni és természetesen bírálni, újabb stíluskategóriára emelte a század elején erősen terjedő abszrakcionális alkotási rendszert. Ennek megfelelően az új stílus mint Absztrakt festészet vonult be a köztudatba, aminek később a század előre haladásával más újonnan megjelent válfajai keveredésével adták meg a 20. századi festészet modern látványának jellemzőit. Az absztrakt művészetben nem a realista látványok másolása vagy megalkotása a lényegi szabály. Az absztraktot olykor a legegyszerűbb alakzatok alkalmazása jellemzi. Ha az alkotók táj vagy csendélet kompozíciókat tartanak is szem előtt, a hangsúly a képeken a szín és formai koncentrált darabosság alkalmazásán helyezkedik el. A formai egyensúly és egyensúlytalanság fókuszálása határozott, félre érthetetlenül egyedi látvány rendszert alkot. Az alkotók a színek és formák egyensúlyát, illetve logikus vagy a szemlélő számára egyáltalán nem logikus rendszerét alkalmazva alkotnak hangulat képeket amelyek érzelmi hatást keltenek a szemlélőben a saját mentális élményeik alapján. Az absztrakt vagy absztrakt expresszionizmus mesterei (Vaszilij Kandinszkij, Picasso, Joan Miro, Mark Rothko) tehát a képet a színek összhangjával és tudat alatti forma koncepciókkal alkották amelyeket mindig az egyensúly jellemez. Az absztrakt képek hatása ezért vállt nagyobbá és népszerűbbé a nyugati világban. Modern gondolkodás struktúrájával erősebb hatást fejtett ki, mint a klasszicista festők tájképeinek és csendéleteinek olykor negatív komorsága. Az absztrakt hatás Mancinon a színek koncentráltságában és az alakzatok, témák alkalmazásában éri el célját. Saját szavai szerint: "...egyáltalán nem szeretném hogy művészetem alapján "ügyes embernek vagy mesternek" nevezzenek mivel, személyesen gyűlölöm a részletek festését a képeken, ha sikerült érzelem építő hangulatot teremtenem a nézőben, elértem célomat.." Ezen alapelv alkalmazása alapján szakított a klasszikus festészeti tanulmányaival és az absztrakt expresszionizmus rendszerében alkotja képeit.
A Magyar Puszta Békéje
Szines mező tanulmány
Korai munkák:
Korábbi éveiben végzett művészeti tanulmányainak eredményeként klasszikus képek festése jellemezte. Ez teljesen megszokott motívum minden későbbiekben stílust váltó modern művészetben megjelenő festőtől. A klasszikus tájképeinél és csendéleteinél azonban felismerhetőek a későbbi modern alkotásaiban feltűnő elemek, mint az egyensúly valamint az objektumok bizonyos fokú kidolgozatlansága, nyersessége. A felhasznált színkörnyezetek már a klasszikusabb kepeinél is mutatták a lüktető személyiségét. Ennek egyik példája a “A Magyar puszta békéje” című képe. A magyar alföldi jelenet színei és objektív egyensúlya mutatja, hogy festményeit nem az eredeti klasszikus festők által használt realisztikus szín beállításban képzelte. A dinamikus színhasználat újszerű megjelenést és ezzel együtt stílust kölcsönöz a klasszikus tájkép témának.
Color Field Abstract:
A color field festészet az absztrakt festészet egyik ágazataként vonult be a köztudatba, ami New York city-ben jelent meg először az 1940-es és '50-es években. Létrejöttében az európai művészeti modernizáció ihletése segítette, és kivitelezésében, megjelenésében szorosan az absztrakt expresszionista ágazathoz kötődik. A színezett mező festészet karakterizálódása főként a nagyobb felületű erős színezetű, öntve, csepegtetve, vagy segédeszközzel (ecset, rongy, szivacs stb.) alkalmazva felhordott festékanyag vászonra vagy más média alapra történő felhordása által születik. Technikailag a "Color field" festészet kevesebb hangsúlyt helyez a klasszikus formaelemek alkalmazására és azok alkalmazásainak következetességére a klasszikus művészeti szabályok szemszögéből tekintve. Az alkalmazott színek és geometriai idomok válogatása és azok szigorú, vagy nyers alkalmazása viszont belső szabály alapján történik amitől a color filed festészet egyedülállóan tiszta és monumentális megjelenése jön létre. A color field festők megjelenése az 1950-1960-as években az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy Britanniában volt jellemző. Az új stílusban alkotó művészek különböző geometriai alakzatokat használva telítették be az alkalmazott alapot, amelyek olykor modern tájképek ábrázolásaként valósultak meg. A Jack Mancino által alkotott color filed festészet -hasonlóan elődeihez- az egyszerű geometriai formák és egyensúlyban kiválasztott színek összességének keveréke, ami az alapvető kétdimenziós látványban, valamint olykor a felszabadult tér ábrázolásban valósul meg.
|
|
