A tibeti magaslatokon is élt a Homo nemzetséghez tartozó gyenyiszovai ember új bizonyítékok szerint. Ez az első alkalom, hogy a Gyenyiszova-barlangon kívül is találtak a fajhoz köthető fosszíliákat.
Az ilyen szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás képességét korábban csak a Homo sapienshez kötötték. A gyenyiszovai ember maradványait 2008-ban fedezték fel a Szibéria déli részén, az Altaj-hegységben fekvő Gyenyiszova-barlangban, melyről a nevét kapta a faj. Mivel a gyenyiszovai ember maradványait eddig csak a barlangban találták meg, az antropológusok nagyon keveset tudnak erről a fajról. Az ismeretek szerint a gyenyiszovaiak Ázsiában éltek, mielőtt a mai ember meghódította volna a világot több tízezer éve. A Nature című tudományos lapban bemutatott eredmények szerint a gyenyiszovai ember örökíthette át a modern emberre azt a gént, mely segíti a magaslatokon való túlélést.<br />
<br />
Először azonosítottak gyenyiszovai emberhez köthető fosszíliát a barlangon kívüli területen: egy alsóállkapocs-csontot találtak a Baisija karsztbarlangban, a Tibeti-fennsíkon, 3280 méteres magasságban - írja a BBC.com. A Hsziahónak nevezett csonton uránium-tóriumos kormeghatározást végeztek, melynek eredménye szerint 160 ezer éves lehet a csont.<br />
<br />
Jean Jacques Hublin, a lipcsei Max Planck Intézet kutatója, a tanulmány társszerzője szerint meglepő volt egy ősi emberi faj létezésére utaló bizonyítékot ilyen magasságokban találni. "Az ember elődeit, neandervölgyi embert, a gyenyiszovai embert, a Homo sapiens korai formáit tekintve nyilvánvaló, hogy ezek a fajok korlátozottan képesek alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez" - mondta el a szakértő.<br />
<br />
Európában több helyen találtak neandervölgyi maradványokat, ezeket a helyszíneket másfél évszázada tanulmányozzák a szakértők. "A legmagasabb helyszínek 2000 méteres magasságban találhatók. Nem sok ilyen van, és valószínűleg nyáron járhattak oda a neandervölgyiek vadászni" - fejtette ki Hublin. A Tibeti-fennsíkon talált gyenyiszovai leletről elmondta, hogy a fennsík nyilván elegendő forrást biztosított az embereknek ahhoz, hogy ott éljenek és ne csak alkalmanként látogassanak el oda.<br />
<br />
Mivel a szakértők nem találtak DNS-t a Hsziaho-állkapocscsontban, az egyik őrlőfogból vontak ki proteint, amelyet ősprotein-elemzési módszerrel vizsgáltak. "Proteinelemzésünk szerint a Hsziaho állkapocscsont egy olyan homininpopulációhoz tartozik, amely közeli rokonságban volt a Gyenyiszova-barlangból származó emberekkel" - mondta Frido Welker társszerző, a Koppenhágai Egyetem munkatársa. A hominin az emberelődök hominidae alcsaládjába tartozó törzs, az evolúciós családfán ennek leszármazottja a homo faj.<br />
<br />
A felfedezés magyarázatot ad arra, miként lehet, hogy a Gyenyiszova-barlangban talált egyedek olyan génvariánssal rendelkeztek, amely megvédi őket nagy magasságban a hipoxiától, vagyis oxigénhiányos állapottól. Ez eddig rejtély volt, mivel a szibériai barlang mindössze 700 méterrel a tengerszint felett található.<br />
<br />
A ma élő tibetiek és a szomszédos népek ugyanezzel a génvariánssal rendelkeznek, mely valószínűleg onnan származik, hogy a Homo sapiens keveredett a gyenyoszivai emberrel több ezer évvel ezelőtt. "Csak feltételezni tudjuk, hogy ilyen környezetben élve a természetes szelekció megőrzött minden olyan mutációt, mely megkönnyíti létezést az oxigénszegény légkörben. Az elmélettel megmagyarázható, hogyan jutott el ez a mutáció a mai tibetiekhez" - mondta Hublin.<br />
<br />
Forrás: MTI
