Amikor kezdte sovány volt és aszkéta, de aztán amikor megvilágosodott /alias Buddha/ akkor rájött hogy nem aszkétának lenni és utána lett az ábrázolásokról ismert pocakos, vidám Buddha figura.
Mint minden szimbólum a régiségben hármas tagolású. Test - lélek - szellem. Deréktól lefelé - test. Deréktól nyak / váll vonalig - lélek. Nyaktól felfelé szellem.
Ez egy sávot is kijelöl, tehát ha egy képen ábrázolt ember fejmagasságba emel valamit, akkor az már a szellemiségében jelenik meg. Buddhát általában valamilyen kézjellel szokták ábrázolni.
Ha megfigyeled, akkor a Buddha ábrázolásokon a lába úgynevezett lótusz ülésben van, ami két dolgot fejez ki. Egyrészt kifejezi azt, hogy a testiségét amennyire csak tudta visszafogta, amennyire ez fizikailag lehetséges. Sok ábrázoláson el is takarják, némelyeken, ha ábrázolják is nem kap nagy hangsúlyt. Inkább a modern ábrázolásokon igyekeznek eléggé groteszk módon kihangsúlyozni, hogy ott van a lába. Ez már inkább a modern kor materializmusa.
A test kövérsége vagy teltsége a lélek bőségét jelképezi. Ez a lélekről való tudását és bölcsességét fejezi ki. Már ha ezt akarják hangsúlyozni, ugyanis a legtöbb Buddha szobor nem kövér alakzatban jelenik meg, tehát nem ez a jellemző ábrázolás, csak ez az ábrázolás terjedt el a nyugati világban. (Akárcsak a név, mivel a Buddha az az angol kiejtése, nem kell bele H és általában 1 vagy 2 D-vel ejtik keleten.
Fejét pedig gyöngyözött hajjal szokták mintázni. A gyöngyözött hajviselet itt a szellemiség fénykristály szerkezetét igyekszik ábrázolni, amely a megvilágosodott állapotot jelképezné.
