1, A buddhista vallásban a teljes megnyugvás, kiszabadulás a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából, a legmagasabb boldogság állapota, amelyre a lélek törekszik;
2, Teljes megsemmisülés, a létezés ellentéte.
A nirvána (szanszkrit nirvāṇa (निर्वाण), páli nibbāna (निब्बान)) az indiai vallások egyik fő fogalma. Az ind filozófiában a nirvána a Brahmannal való egyesülést jelenti a móksán keresztül. A sramanák szerint a nirvána a szenvedés állapotától (dukkha) való megszabadulás.
Szó szerint az jelenti, hogy „elfújni” – amely hindu szövegkörnyezetben a szenvedéstől és az individualista léttől való megszabadulásra utal, míg a buddhizmusban a kapzsiság, a gyűlölet és az érzéki csalódás lángjának elfújását jelenti.). A nirvánát általában negatív fogalmakkal ill. a szanszárához kötő indulatok hiányaként szokás leírni, pozitív megfogalmazása (a Négy Pecsét negyedik tagja): a legfőbb boldogság, béke.
