A lélek újjászületése egy másik testben nem más, mint reinkarnáció. Aki Hozzá, Jézushoz, akar tartozni, az nem a lélekvándorlásban hisz, hanem abban, hogy Isten lehetővé tudja tenni az újra születést, vagyis azt, hogy újra kezdjen egy emberi életet az, aki így akar megtisztulni. Igen. Erre képes az Atyával és a Szentlélekkel! De senkit nem hajlandó, még az ördögöt sem, szellemi, tehát erkölcsi szint alá aljasítani! Ha ezt nem fogadjuk el, akkor képtelenné tesszük magunkat arra, hogy Vele, Jézussal, élő, boldogítóan élő kapcsolatba kerüljünk!
A reinkarnációról viszont - mint az emberi lélek szeretetben való fejlődésének eszközéről - az evangéliumokban igenis szólt.
a, Jézus beszélt arról, hogy ugyanaz a lélek - a test halála után - egy másik emberi testben újra megszületik.
b, Beszélt arról is, hogy senki sem juthat az Atyához, csak rajta keresztül (János 14;6). A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy e felismerésre az emberek túlnyomó többsége nem jut el egy emberi élethossz alatt (Máté 7;13). Tehát e felismerésre - az idő távlatában - lehetőséget kell biztosítani számukra. A reinkarnáció ténye nélkül Jézusnak ezt az állítását: " és én, ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok. " (János 12;32) komolytalan kijelentésnek kellene vennünk.
c, A reinkarnációra utaló tényként beszélt Jézus arról is, hogy az emberi lélek már leszületése előtt szabad akarattal rendelkezik, és dönt arról, hogy Isten akaratát képviselve, vagy annak ellenében kíván a Földön élni.
Mindent összevetve, a reinkarnáció kegyelmi rendje nélkül nem gondolhatnánk Istenre úgy, mint gyermekeit végtelenül szerető személyre. A reinkarnáció nélkül Isten meghasonlott szellemi lény, aki egyik kezével teremt, a másikkal pusztít. A reinkarnáció tudatában Isten tökéletes bölcsességű, végtelenül szerető Atya.
fredika |
