Az ember minden egyes percet soknak érez amit kórházban tölt el. Akár betegként, akár kísérőként.Egy átlagos "nyugodt napon", ugyan az a személyzet kedvesen, a legjobb lehetőségeket figyelembe véve, dönt és kezel, vagy küld tovább betegeket. Ám egy olyan napon, amikor nyakig vagy a vérben, és már tolnák a kezed alá a következőt, és látod a harmadik fetrengőt is az előtérben, teljesen kizárt, hogy nyugodtan, higgadtan cselekvő embereket lássanak,és mindenki számára tetsző események következzenek be. Amikor érzed a fejed felett átcsapó hullámokat, ha van némi rutinod, nem fogják látni rajtad, de valamilyen szinten különbözni fog a viselkedésed és az általad elvégezhető cselekvéssor is. Azonkívül, arra is gondolnod kell, mi az amiért tökön tud rugatni valaki és mi az amiért nem.
