Ez egy bonyolult lelki jelenség. Nem arról van szó, hogy nem örül, hanem összeveti saját képességeivel és feltolulnak benne a saját életének megfelelő eseményei és azok a negatív élmények, amelyek saját életének korábbi szakaszaiban az ő kiteljesedését gátolták, nem tették lehetővé. A külső körülményeken nem lehet mindig változtatni, mert ilyen az élet. Tudni kell veszíteni és meg kell találni azokat a területeket, ahol sikere lehet az embernek, nem pedig folytonosan rágódni és keserűséggel élni. De hát ez lelki alkat kérdése és egyúttal az élethosszig tartó tanulási folyamat része is.
