A sósvízi halak isznak, míg az édesvízi halak nem.
Az ok merőben fizikai, és az úgynevezett ozmózisra vezethető vissza: ha két különféle koncentrációjú folyadékot egy hártya segítségével - a mi esetünkben ez a hal bőre - elkülönítünk egymástól, akkor a folyadék mindig a nagyobb koncentrációjú folyadék irányában kezd el áramlani a hártyán át, annak érdekében, hogy a különbség kiegyenlítődjön. Az édesvízi halak testnedvei sűrűbbek, mint a környező víz, ezért a víz a bőrön és a kopoltyún keresztül magától is behatol a hal testébe. A halnak ki is kell választania a vízet különben szétpukkadna.Sós vízi halaknál fordított a helyzet. Itt a környező víznek erősebb a koncentráltsága, és folyadékot von el a hal testéből. Ezért a tengeri halaknak inniuk kell, nehogy kiszáradjanak. A vizet szájon, nyálkahártyán és kopoltyún keresztül veszik magukhoz, és a kopoltyújukban kivonják belőle a sót.
